Cyanidiophyceae

Cyanidiophyceae
Evolúciós időszak: 1000–0 Ma Had. Archaikum Proterozoikum Fan.
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota) Csoport: Archaeplastida Törzs: Vörösmoszatok (Rhodophyta) Altörzs: Cyanidiophytina Osztály: Cyanidiophyceae Ott 2009[1]
Rendek[1]
Cyanidiales Galdieriales Cyanidioschyzonales Cavernulicolales
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Cyanidiophyceae témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Cyanidiophyceae témájú kategóriát.

A Cyanidiophyceae az egysejtű vörösmoszatok Cyanidiophytina kládjának osztálya. 1 plasztisza, 1–3 mitokondriuma, 1 magja, 1 vakuóluma és szemiamilopektin szemcséi vannak.^[2] Nincs pirenoidja.^[3] Legtöbbjük savas hévforrásokban élő extremofil. Extrém környezetekben jelentek meg magas hőmérséklettel és alacsony pH-val, így e niche-ekben versengés nélkül képesek voltak élni.^[4] Az extrém környezetek mellett áramlatokban, sziklafalhasadékokban és talajban is él, de általában a magas hőmérsékletet kedveli. Nem található bázikus édes- vagy tengervízi környezetben.^[5] Fő fotoszintetikus pigmentje a C-fikocianin. Ivartalanul kettéhasadással vagy endospóraképzéssel szaporodik.^[6] A csoport a többi vörösmoszattól több mint 1^[7] – egyes feltételezések szerint akár 1,5^[8] – milliárd évvel ezelőtt különült el. 4 rendje, 4 családja, legalább 8 nemzetsége és 15 faja ismert,^[1][9] de összesen legalább 21 faj van fajmeghatározási módszerek alapján.^[9] Elsődlegesen fotoautotrófok, de ismert hetero- és mixotróf növekedés is. Az összes vörösmoszat közös ősének első jelentős génveszteségét, ahol az összes gén mintegy 25%-a tűnt el, a Cyanidiophyceae ősében egy második génveszteség követte, melyben további 18% tűnt el.^[10] Azóta egymástól független génszerzések és kisebb -veszteségek a Cyanidiaceaeben és a Galdieriaceaeben, a két csoport közti genetikai diverzitásnövekedést okozva, ahol a Galdieriaceae a Cyanidiaceaenél sokszínűbb, változatosabb niche-ekben él.^[7]

1. ↑ ^{a b c} Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Park 2023 nevű lábjegyzeteknek
2. ↑ Seckbach J, Chapman DJ. Red algae in the genomic age. Springer, 250. o. (2010. augusztus 30.). ISBN 978-90-481-3794-7. Hozzáférés ideje: 2011. január 31. 
3. ↑ Barrett J, Girr P, MacKinder LCM (2021. április 1.). „Pyrenoids: CO2-fixing phase separated liquid organelles”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) – Molecular Cell Research 1868 (5). DOI:10.1016/j.bbamcr.2021.118949. PMID 33421532. 
4. ↑ Lee RE. Phycology. Cambridge University Press (2018). ISBN 978-1-107-55565-5 
5. ↑ Levine IA, Fleurence J. Microalgae in Health and Disease Prevention. Academic Press (2018). ISBN 978-0-12-811406-3 
6. ↑ Yoon HS, Muller KM, Sheath RG, Ott FD, Bhattacharya D (2006. április 1.). „Defining the Major Lineages of Red Algae (Rhodophyta)”. Journal of Phycology 42 (2), 482–492. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2006.00210.x. 
7. ↑ ^{a b} Cho CH, Park SI, Huang TT-Y, Lee Y, Ciniglia C, Yadavalli HC, Yang SW, Bhattacharya D, Yoon HS (2023). „Genome-wide signatures of adaptation to extreme environments in red algae”. Nat Commun 14 (1). DOI:10.1038/s41467-022-35566-x. PMID 36599855. PMC 9812998. 
8. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Cho 2020 nevű lábjegyzeteknek
9. ↑ ^{a b} Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Huang 2024 nevű lábjegyzeteknek
10. ↑ van Etten J, Cho CH, Yoon HS, Bhattacharya D (2023). „Extremophilic red algae as models for understanding adaptation to hostile environments and the evolution of eukaryotic life on the early earth”. Seminars in Cell & Developmental Biology 134, 4–13. o. DOI:10.1016/j.semcdb.2022.03.007. PMID 35339358.