A dhutanga (páli dhutaṅga, szingaléz: ධුතාඞ්ග) vagy dhútaguna (szanszkrit) bizonyos buddhista aszkéta gyakorlatok megnevezése, illetve az ezeket a gyakorlatokat végző szerzetesek elnevezése. A théraváda hagyományokban tizenhárom dhutanga szerepel, a mahájána buddhista forrásokban tizenkettő dhútaguna található.[1] A kifejezés a dhu (rázni) gyökérből származik, amely azt jelentheti, hogy segít lerázni a tudatot elhomályosító tudati tényezőket (klésák).[1] A dhutanga gyakorlatok célja, hogy segítse a gyakorlót eltávolodni az anyagi dolgoktól való ragaszkodástól, beleértve az emberi testet is. A dhutanga gyakorlatok a buddhista szerzetesek számára nem kötelező, a buddhista etikának nem része (lásd még: vinaja).