Erbium(III)-oxid[1] | |||
Az erbium-oxid kristályszerkezete | |||
Más nevek | erbia | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 12061-16-4 | ||
PubChem | 159426 | ||
ChemSpider | 4298039 | ||
| |||
| |||
InChIKey | VQCBHWLJZDBHOS-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | Er2O3 | ||
Moláris tömeg | 382,56 g/mol | ||
Megjelenés | rózsaszín kristályok | ||
Sűrűség | 8,64 g/cm³ | ||
Olvadáspont | 2344 °C | ||
Forráspont | 3290 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | vízben oldhatatlan | ||
Oldhatóság | savak jól oldják | ||
Kristályszerkezet | |||
Kristályszerkezet | Köbös | ||
Termokémia | |||
Std. képződési entalpia ΔfH |
−1897,9 kJ·mol−1 | ||
Standard moláris entrópia S |
155,6 J·mol−1·K−1 | ||
Hőkapacitás, C | 108,5 J·mol−1·K−1 | ||
Rokon vegyületek | |||
Azonos kation | Erbium(III)-klorid | ||
Azonos anion | Holmium(III)-oxid Túlium(III)-oxid | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az erbium(III)-oxid erbium és oxigén alkotta vegyület, képlete Er2O3. Carl Gustaf Mosandernek részben sikerült izolálnia 1843-ban, de először Georges Urbain és Charles James állította elő tisztán.[2] Színe rózsaszín, kristályszerkezete – a legtöbb ritkaföldfém-oxidhoz hasonlóan – köbös, kocka alakú. Bizonyos körülmények között az erbium-oxid hexagonális szerkezetet is képes felvenni.[3] Nagy mennyiségben belélegezve, lenyelve vagy véráramba juttatva mérgező lehet. Az emberekre alacsony koncentrációban hosszú időn át kifejtett hatása még nincs meghatározva, viszont a vegyület kezelése óvatosságot igényel.[4]