Eryops

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Eryops
Evolúciós időszak: kora perm
Az Eryops rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Rend: Temnospondyli Család: Eryopidae Nem: Eryops
Tudományos név
Eryops megacephalus Cope, 1877
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Eryops témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Eryops témájú kategóriát.

Az Eryops egy félig vízi életmódot folytatott kétéltűszerű nem, melynek fosszíliáit főként a kora perm időszakban (mintegy 295 millió évvel ezelőtt) keletkezett Admiral Formációban találták meg a Texas állambeli Archer County, valamint Új-Mexikó állam területén, de töredékes maradványai az Amerikai Egyesült Államok keleti részein is előkerültek. Neve – melynek jelentése „kihúzott arc”, a görög eryein = „kihúzott” és ops = „arc” szavak összetételéből –, arra utal, hogy a koponyája nagy része a szemei előtt helyezkedett el. Az Eryops átlagos hossza valamivel meghaladta az 1,5-2 métert, így kora egyik legnagyobb szárazföldi állata volt. A tömege nagyjából 90 kilogramm lehetett. Feltehetően kevés ragadozó vadászott rá, de könnyű préda lehetett például a nagyobb méretű Dimetrodon számára, amely valószínűleg az időszak csúcsragadozója volt. Számos teljes Eryops csontvázat találtak a kora perm időszaki rétegekben, de leggyakrabban a koponya lemezei és fogai kerülnek elő. Habár nem volt közvetlen leszármazottja, ez az egyik legjobban ismert perm időszaki kétéltű, mely jó példával szolgál a természet mérnöki munkájára.

Az Eryops egyaránt sikeresen adaptálódott a vízi és a szárazföldi környezetben történő mozgáshoz. Megőrizte és finomította hal őseire utaló jellegzetességeinek többségét. Erős végtagjai megtartották és hordozták a testét, amikor a vízen kívül tartózkodott. Megvastagodott, erős gerince meggátolta, hogy a teste meghajoljon a saját súlyától. Emellett pedig csökevényes hal állcsontjaiból egy kezdetleges fül alakult ki, lehetővé téve, hogy az állat hallja a levegőben terjedő hangokat.

Az Eryops első faja az Eryops megacephalus nevet kapta (a megacephalus jelentése „nagy fej”).