Back Hiatnhackl BAR Валашка BE Валашка BE-X-OLD Овчарска брадва Bulgarian Valaška Czech Hyrdeøkse Danish Ciupaga German Τσεκούρι του βοσκού Greek Shepherd's axe English Valaška LT
A fokos a baltára hasonlító, de annál kisebb méretű vágó fegyver, illetve szerszám volt, melyet hagyományőrzésből a 20. századtól ünnepélyes alkalmakkor viseletként is használtak. Nevét a megnagyobbodott fokról kapta, mely a fej éllel átellenes oldala. Fejét rézből vagy vasból kovácsolták, amit fémberakással is díszíthettek. Készült kerek vagy szögletes, gombszerű fokkal, amivel tompa ütést lehet adni; és nyúltabb, hegyessel, ami egy nagyon hatékony szúró fegyvert eredményez. Ez utóbbit csákányfokosnak nevezik. A hosszú nyél miatt nagy erőt lehet vele kifejteni, egy csákányfokos akár a lemezvértet vagy a páncélsisakot is átütötte.[1]
A fokos régen a pásztorok munkaeszköze volt, használata a kanászbaltához vezethető vissza. Formailag a bakonyi betyárbalta képez a kettő közt átmenetet, mely ék alakú, és már kezdetleges tompa fokkal rendelkezik. Speciális alakúvá fejlődött a bányatisztek fokosa, amit egyesek szerint a bányászok a vágatok és a kőzet ellenőrzésére használtak.
A keményfa nyelet a nép fiai már suháng korukban kiválasztották, és néhol a későbbi szilárd fogás miatt a kérget szisztematikusan felsértve azon apró dudorokat hoztak létre. A díszítő faragás is hasonló céllal történt, melyet sokan maguk készítettek. A fokos nyelét díszítő mintázatot néhol apró szögekkel egészítették ki, de azt rézverettel vagy ólomöntettel is készíthették.
A fokos fontos szerepet töltött be a harcokban, az avatási rítusokban, a párbajokon, esküvőkön és a mulatságokon bemutatott táncok kiegészítő eszközeként, ezért a szükségszerű használaton túlmenően egyfajta kultikus nemzeti tárggyá is vált a magyarság körében. A véressé fajuló összetűzések miatt néhol az éllel rendelkező fokost tiltották, (ezeknek a neve lett az ontra-fokos a ,,csontra" szóból), - másutt a teljes fokoshasználatot betiltották egy időre.
A fokost sokan hungarikumnak gondolják, és jogosan, mert a magyarság használta legszélesebb körben és legtovább Európában, bár fokost a körülöttünk élő szlávok is használták. A tótok által használt formát használták az északon élő magyarok is, mely alak is a baltára hasonlít de ez rövid és csapott fokkal rendelkezik és balaskának is nevezték.