Az INI fájlformátum különböző számítógépes platformon elterjedt formátuma a konfigurációs fájloknak. Az INI egyszerű szöveges állomány, mely szekciókra osztott kulcs-érték párokat tartalmaz.
Az MS-DOS és a 16 bites korai Windows rendszerektől egészen a Windows ME verzióig az INI fájlformátum volt a rendszer, a driverek, boot, stb. elsődleges konfigurációs háttere. Az alkalmazások körében is az INI volt a legnépszerűbb az egyedi beállítások tárolásánál.
A Microsoft a Windows NT-vel vezette be a registryt, amely már nem szövegesen tárolja a rendszer, a felhasználók és az alkalmazások konfigurációit. A későbbi Windows rendszerek szintén a registryt használják, de a .NET-re épülő alkalmazások körében gyakoriak az XML alapú megoldások is.
Az „INI fájl” elnevezés a leggyakrabban alkalmazott kiterjesztésből (.INI
) származik, ami az „initialization”, vagy „inicializáció” rövidítése. Elterjedt kiterjesztések még a .CFG
, .conf
és a .txt
.
A Linux (és más Unix) rendszerek, illetve a platform-független szoftverek szintén használják a konfigurációiknál. Szövegesen olvasható, géppel is könnyen értelmezhető, ami nagyban hozzájárult a széles körű elterjedéséhez.