Lokotunjailurus

Lokotunjailurus
Evolúciós időszak: Miocén
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia) Család: Macskafélék (Felidae) Alcsalád: Kardfogú macskaformák (Machairodontinae) Nemzetség: Homotherini Nem: Lokotunjailurus Werdelin 2003
Szinonimák
Lokotunjailuurs Bonis, Peigné, Mackaye, Likius, Vignaud & Brunet 2010
Fajok
†L. emageritus Werdelin, 2003 †L. fanonei Bonis, Peigné, Mackaye, Likius, Vignaud & Brunet, 2010
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Lokotunjailurus témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lokotunjailurus témájú kategóriát.

A Lokotunjailurus a kardfogú macskaformák kihalt nemzetsége, amely Kenyában és Csádban élt a miocén korban.^{[1] [2]}

A Lokotunjailurus nagyjából olyan magas volt, mint egy nőstény oroszlán; körülbelül 90 cm volt a marmagassága, de sokkal könnyebb testalkatú volt hosszabb lábai és kecsesebb testfelépítése miatt. Karmai testéhez képest különösen nagyok voltak, nagyobbak, mint egy termetesebb oroszláné, ami azt jelzi, hogy meglehetősen fontosak voltak prédái elejtése során.^[3]

A L. emageritus típusfajt Lars Werdelin írta le először a kenyai Lothagam lelőhelyen talált fosszíliák alapján. Werdelin az L. emageritust fogazatában a Homotheriumhoz hasonlónak tekintette, és a Homotherini nemzetségbe sorolta.^[1]

Egy másik fajt, az L. fanoneit a csádi Djurab-sivatagban található Toros Menalla formációban talált kövületekből írtak le.^[2]

1. ↑ ^{a b} Werdelin, L. (2003). „Mio-Pliocene Carnivora from Lothagam, Kenya”. Lothagam: The Dawn of Humanity in East Africa, New York, 261–328. o, Kiadó: Columbia University Press. DOI:10.7312/leak11870-013. 
2. ↑ ^{a b} Bonis, L.d. (2010). „New sabre-toothed cats in the Late Miocene of Toros Menalla (Chad)”. Comptes Rendus Palevol 9 (5), 221–7. o. DOI:10.1016/j.crpv.2010.07.018. 
3. ↑ Anton, Mauricio. Sabertooth (2013. február 6.)