Stahleckeriidae

Kannemeyeriiformes
Evolúciós időszak: Triász
A 240 millió évvel ezelőtti Stahleckeria a család névadója és egyben egyik legnagyobb tagja.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősszerűek (Synapsida) Csoport: Sphenacodontia Rend: Therapsida Alrend: Anomodontia Alrendág: Dicynodontia Öregcsalád: Dicynodontoidea Csoport: Kannemeyeriiformes Család: Staleckeriidae
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kannemeyeriiformes témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kannemeyeriiformes témájú kategóriát.

Stahleckeriidae a Synapsidák (emlősszerűek) osztályába, a Therapsida rendbe, a Dicynodonta alrendágba, és a Kannemeyeriformes kládba tartozó növényevők fosszilis családja. A család tagjai a kora-késő triász időszak során szinte az egész Földön megtalálhatóak voltak, fosszíliáikat előkerültek Európából, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is. A Stalecheridák nagy, a disznótól az ázsia elefánt méretéig terjedő állatok voltak. Ezen állatok főleg a kora és középső triász során domináltak, diverzitásuk csökkenését valószínűleg a korszak során megjelent sikeresebb vetélytársak, mint például a Rhyncosauria hüllők, vagy a Travesodontidae Cynodonták szoríthatták őket ki. A nagy Sauropodomorpha dinoszauruszok megjelenéséig viszont ők képviselték az ökoszisztémáikban a nagy növényevők szerepét. Sokáig azt gyanították, hogy a késő triász során, úgy 220-215 millió évvel ezelőtt, az "utolsó" nemzetségük a Placerias kipusztulása után, a család, és maga a Dicynodonta alrendág is kihalt, de a Lengyelországban felfedezett és 2019-ban leírt, Lisowicia (mely akkorára nőtt, mint egy ázsiai elefánt, és egyben a legnagyobb ismert Dicynodonta is volt), a rhaeti korszakig sikeresen fenmaradt.^[1]

1. ↑ (2024. január 1.) „Stahleckeriidae” (angol nyelven). Wikipedia. (Hozzáférés: 2024. december 11.)