Uradalom

Középkori uradalom sematikus ábrája (Anglia).
  A világosbarna, világosbarna kerületű illetve a sráfozott részek a plébániatemplomot szolgáló lehetséges területek, a zárt kert kivételével.
A területek az óramutató járásának megfelelő sorrendben: erdő, közös legelők, őszi vetés terület, tó, hulladék lerakó, mocsár, rét, zárt kert(ek), tavaszi vetés terület (a bal szélén erdővel), ugar (balra hulladék lerakó). A központban található az uradalmi épület, a plébániatemplom, (vízi)malom és a falu. A zárt terület felosztása egy későbbi, lehetséges hasznosítási forma állattenyésztéshez.

Az uradalom (régiesen és egyes nyelvjárásokban ma is: „urodalom”, régen latinosan „dominium”) a feudális rendszerek birtokszerkezetének jellegzetes eleme: több, általában összefüggő, de külön kezelt birtoktestet (majort) magában foglaló, egy személy tulajdonában és egységes vezetés alatt álló birtok. A 19. század végén Magyarországon az 1000 katasztrális holdnál (5,755 km2) nagyobb földbirtokot tekintették uradalmi birtoknak; az ilyen nagybirtokok foglalták el akkor az ország teljes földbirtokterületének 46%-át (Németországban ugyanekkor 24%-os, Franciaországban csak 20%-os, Angliában azonban 80%-os volt a részarányuk).[1]

  1. A Pallas nagy lexikona; Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893-1897.

Uradalom

Dodaje.pl - Ogłoszenia lokalne