Bari

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Bari
A várfalak, a kikötő este, Piazza del Ferrarese, tengerparti sétány
Bari címere Bari zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Puglia
Megye	Bari (BA)
Polgármester	Vito Leccese (2024. június 24. – )
Védőszent	Szent Miklós
Irányítószám	70121-70132
Körzethívószám	080
Forgalmi rendszám	BA
Testvérvárosok	Lista Vlagyimir (2013. május 17. – )
Népesség
Teljes népesség	316 015 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	2760,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	5 m
Terület	116 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 41° 07′ 31″, k. h. 16° 52′ 00″41.125277777778, 16.86666666666741.125278°N 16.866667°EKoordináták: é. sz. 41° 07′ 31″, k. h. 16° 52′ 00″41.125277777778, 16.86666666666741.125278°N 16.866667°E
Elhelyezkedése Bari térképén
Bari weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bari témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Bari ( hallgat) az azonos nevű megye és egyben Puglia régió székhelye, Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa (közigazgatásilag comune). A Bari-Bitontói főegyházmegye érseki székvárosa.

Az Adriai-tenger partján fekvő, ma jelentős ipari és oktatási központot az illírek alapították egy kis félszigeten, amelyen ma az óváros áll. Jelentősége a római fennhatóság alatt nőtt meg, amikor a Via Traiana egyik fontos állomása, valamint a birodalom egyik jelentős kikötője volt. Később a longobárdok, a szaracénok és a bizánciak birtokolták, majd a normann hódításokkal a Szicíliai Királyság része lett. Amikor 1087-ben Myrából a városba hozták Szent Miklós ereklyéit, a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. Az ereklyék elhelyezésére építették fel a San Nicola-bazilikát, amely a román kori építészet egyik legszebb alkotása. Az Anjou-ház, valamint az aragóniai királyok uralkodása alatt Bari gazdasági élete hanyatlásnak indult.

Virágkora a 16. századra, Aragóniai Izabella milánói hercegnő uralkodásának idejére tehető. A város fejlődésében jelentős szerepe volt Sforza Bona lengyel királynénak, aki megözvegyülve visszatért Bariba és élete végéig nagyvonalúan támogatta a város szellemi életét. A város a 19. század elejéig a középkori városfalak közé szorult. Joachim Murat nápolyi király rendelte el az új, rácsos utcahálózatú, a tiszteletére Murattianónak nevezett városnegyed felépítését. A fasiszta uralom idején alapították meg egyetemét és akkor létesítették neves vásárközpontját, a Fiera del Levantét. Napjainkban Puglia legjelentősebb gazdasági központja és Dél-Olaszország egyik legjelentősebb kikötője, úgy teher-, mint személyforgalom szempontjából.

1. ↑ https://demo.istat.it/?l=it