Berat

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Berat, illetve Berati. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

A településen világörökségi helyszín található

Berat
Berat címere
Közigazgatás
Ország	Albánia
Megye	Berat
Község	Berat
Alközség	Berat
Alapítás éve	i. e. 314
Polgármester	Petrit Sinaj (SMI)
Irányítószám	5001–5006
Körzethívószám	32
Testvérvárosok	Lista Lovecs (2008. július 8. – ) Ploiești Karmiel Fermo Kruševo Amasya Ulcinj Municipality Bérat
Népesség
Teljes népesség	36 496 fő (2011. okt. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	58 m
Terület	6,3 0,59 km²
Időzóna	UTC+01:00 UTC+02:00
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 42′ 18″, k. h. 19° 56′ 59″40.704939, 19.94967340.704939°N 19.949673°EKoordináták: é. sz. 40° 42′ 18″, k. h. 19° 56′ 59″40.704939, 19.94967340.704939°N 19.949673°E
Berat weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Berat témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Berat történelmi város Albánia déli részén, a Myzeqeja síkjának keleti peremén, az Osum folyónak a Tomorr-hegység és a Shpirag-hegy által közrezárt völgyében, Vlorától északkeleti, Elbasantól dél–délnyugati irányban, légvonalban kb. 45-45 kilométerre. Berat megye székhelye, Berat község és alközség központja, ez utóbbi közigazgatási egység egyetlen települése. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, vagyis Berat népessége 36 496 fő,^[2] ezzel lakosságszámát tekintve Albánia kilencedik legnagyobb városa. Az albán ortodox egyház berati püspökségének székhelye, jelentős muszlim és bektási regionális központ. Agrár jellegű település, füge- és olívatermesztéséről nevezetes. A város történelmi részei 2008 óta a Berat és Gjirokastra történelmi központjai kulturális világörökségi helyszín részei.^[3]

Berat Albánia egyik legősibb települése. Az illírek által már korábban is lakott, erődített települést Makedónia királya alapította i. e. 314-ben Antipatreia néven. Az i. e. 2. századtól fennállt római uralom után az i. sz. 5. században a bizánciak hódították meg (Pulkheriopolisz), majd a 9. századtól gyakran változtak a Beligrad~Belgrad néven ismert vár urai a bolgároktól (9–11. század) a normannokon (11. század), az epirusziakon (13. század), a szicíliaiakon (13–14. század), a szerbeken (14. század) és a köztes időben vissza-visszatérő bizánciakon át el egészen a Berat környékét ellenőrző Muzaka család uralmáig (13–15. század). 1417-ben az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került, s az Albánia 1912-ben kikiáltott függetlenségéig tartó hódoltság időszakában kialakultak a várdomb alatti városnegyedek. A 19. századra Berat az albán lakta területek egyik legjelentősebb iparos- és kereskedővárosa lett. Az első világháború éveiben görög, osztrák–magyar és olasz megszállás alatt állt, a második világháborúban pedig a nemzeti ellenállás egyik gócpontja volt. 1944 őszén öt héten keresztül a kommunista vezetésű Nemzeti Felszabadítási Főtanács székhelye volt, majd októberben itt alakult meg az Enver Hoxha vezette ideiglenes kormány.

A kommunizmus évtizedeiben erőteljesen fejlesztették a város könnyűiparát, de múzeumvárosi státusának köszönhetően történelmi városnegyedei és építészeti emlékei nem estek a szocialista urbanizáció áldozatául. Egyebek mellett itt, a várnegyedben található Albánia egyik legrégebbi bizánci stílusú temploma, a 13. századi Blakhernai Szűz Mária-templom, valamint az ország két legkorábbi mecsete, a 15. századi Vörös és Fehér mecset romjai. A várnegyed alatt elterülő mangalemi városnegyed hagyományos építészeti képe az „ezerablakos város” szimbólumává vált . Az 1991-es rendszerváltás óta a fejlesztéseknek és a 2008-ban elnyert világörökségi státusnak köszönhetően Berat kedvelt turisztikai célpont.

1. ↑ 2016. március 3., http://www.instat.gov.al/media/195808/1__berat.pdf, https://web.archive.org/web/20160303232042/http://www.instat.gov.al/media/195808/1__berat.pdf
2. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Berat 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
3. ↑ Historic centres of Berat and Gjirokastra. whc.unesco.org