Giacomo Puccini | |
Született | Giacomo Antonio Domenico Michele Secondo Maria Puccini 1858. december 22.[1][2][3][4][5] Lucca[6][7][8] |
Elhunyt | 1924. november 29. (65 évesen)[1][7][2][3][4] |
Állampolgársága |
|
Házastársa | Elvira Puccini (1904. január 3. – 1924. november 29.) |
Szülei | Albina Magi Michele Puccini |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Olasz Királyság szenátora (1924. szeptember 18. – 1924. november 29.) |
Iskolái | Milánói Konzervatórium |
Halál oka | gégerák |
Zenei pályafutása | |
Műfajok |
|
Hangszer | orgona |
IPI-névazonosító | 00025018029 |
Giacomo Puccini aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Giacomo Puccini témájú médiaállományokat. | |
Giacomo Puccini (Lucca, 1858. december 22. – Brüsszel, 1924. november 29.) a 20. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője. Műveiben főként az emberi érzésekre összpontosított: kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetben. Hősei hétköznapi emberek. A Bohémélet tüdőbajos Mimije, az elhagyott Pillangókisasszony, az öngyilkos Tosca mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek.
Puccini operái többnyire tragikus befejezésű darabok. A Nyugat lánya és a Gianni Schicchi című vígopera cselekménye azonban boldog véget ér; tragikus fordulata után az utolsó mű, a Turandot is.