Gottfried Wilhelm Leibniz | |
Christoph Bernhard Francke festménye (1695) | |
Született | 1646. június 21.[1][2][3][4][5] Lipcse[6][7] |
Elhunyt | 1716. november 14. (70 évesen)[8][9][1][10][2] Hannover[11][7][12][13] |
Állampolgársága | Szász Választófejedelemség |
Szülei | Catharina Schmuck Friedrich Leibniz |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Royal Society tagja (1673. április 19.)[14] |
Halál oka | természetes halál |
Sírhelye | Neustädter Hof- und Stadtkirche St. Johannis |
Filozófusi pályafutása | |
XVII. század Felvilágosodás | |
Iskola/Irányzat | Racionalizmus |
Érdeklődés | metafizika, episztemológia, tudomány, matematika |
Akikre hatott | Christian Wolff, Immanuel Kant, Bertrand Russell, Abraham Robinson, Johann Bernoulli, Jakob Bernoulli |
Akik hatottak rá | Platón, Arisztotelész, Ramon Llull, Szókratikus filozófia, René Descartes, Christiaan Huygens |
Fontosabb nézetei | kalkuluselmélet, monászok |
Fontosabb művei |
|
Gottfried Wilhelm Leibniz aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried Wilhelm Leibniz témájú médiaállományokat. | |
Gottfried Wilhelm Leibniz (Lipcse, 1646. július 1. – Hannover, 1716. november 14.) német polihisztor: jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus. Nagy Frigyes azt mondta róla: „önmagában egy akadémia”.
17. század végén és a 18. század elején alkotott, egyike volt a német felvilágosodás alapítóinak. Newtontól függetlenül létrehozta a matematikai analízist. Megfogalmazta a kettes számrendszert. Hozzájárult a formális logika megteremtéséhez, az univerzális, tudományos kalkulus bevezetésével. Descartes-hoz hasonlóan az általános megismerési módszert kereste.