John Ostrom | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1928. február 18. New York, New York, ![]() |
Elhunyt | 2005. július 16. (77 évesen) Litchfield, Connecticut ![]() |
Ismeretes mint |
|
Iskolái |
|
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Columbia University |
Pályafutása | |
Szakterület | őslénytan |
Kutatási terület | A „dinoszaurusz reneszánsz” |
Munkahelyek | |
Yale | oktató |
Szakmai kitüntetések | |
| |
Hatással voltak rá | Robert T. Bakker |
John H. Ostrom (New York, 1928. február 18. – Litchfield, Connecticut, 2005. július 16.) amerikai őslénykutató, aki az 1960-as években forradalmasította a dinoszauruszokról alkotott modern elképzelést, mikor bebizonyította, hogy ezek az állatok sokkal közelebb álltak a nagy röpképtelen madarakhoz, mint a hüllőkhöz. Ezt az elméletet elsőként Thomas Henry Huxley vetette fel az 1860-as években, de kevés támogatóra talált. Ostrom legkorábbi, az Archaeopteryxről szóló, átfogó alapokra épülő oszteológiai és filogenetikai ismertetője 1976-ban jelent meg. A hosszú évekig tartó elkeseredett viták után keserédes reakciót váltott ki belőle a kínai tollas dinoszauruszok felfedezése.[1]