Konfucianizmus |
---|
Kínai filozófia |
A konfuciánus kánon |
Konfuciánus filozófusok |
Neokonfucianizmus |
Kapcsolódó fogalmak |
A konfucianizmus Konfuciusz (i.e. 551-479) és követői által kidolgozott etikai, filozófiai, politikai eszmék, tanítások. Olyan gondolkodási és viselkedési útmutatási rendszer,[1] amelyet hagyományként,[1] kormányzási,[1] filozófiai,[2] szociális,[3] vallási,[2] és életmódi [4] tanításokként is jellemeznek.[5] Elsősorban az erkölcsre, a társadalmi etikára és az udvariasság ápolására összpontosít, amiről úgy gondolják, hogy hozzájárul egy harmonikus és jól rendezett társadalom megteremtéséhez.[2]
Konfuciusz befolyása Kelet-Ázsiában olyan mértékű, hogy a nyugati Platónhoz és Jézushoz hasonlítható. Nem vallásalapító, de tanítványaival egy kiteljesedett erkölcsi és társadalmi tanrendszert alkotott.[6] Az iskola különösen nagy hatással volt Tajvan, Japán, Korea, Szingapúr és Vietnám kultúrájára, valamint számos más, túlnyomórészt kínaiak által lakott területre.[2] Ezen országok és területek mindegyikén a konfuciánus etika és társadalmi szokások teljesen összefonódtak a bennszülött hiedelmekkel és gyakorlatokkal, olyan mértékben, hogy sokan az egész kelet-ázsiai szférát "konfuciánus kultúrával" rendelkezőnek jellemzik.[2]
Kínát két évezrede a három tanítás (pinjin: sānjiào), a konfucianizmusból, a taoizmusból és a buddhizmusból álló gondolkodási rendszer irányítja és ezek közül a konfucianizmus gyakorolja a legnagyobb hatást.
A kínai nevének (儒家思想, pinjin rújiā sīxiǎng) jelentése: az írástudók tanítása, iskolája.