Korall-tengeri csata

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Korall-tengeri csata
Robbanás az amerikai Lexington repülőgép-hordozón a Minneapolis nehézcirkálóról fotózva, mellette a USS Hammann romboló, 1942. május 8.
Konfliktus	Második világháború, Csendes-óceán
Időpont	1942. május 4. – május 8.
Helyszín	Korall-tenger, Ausztrália, Új-Guinea és a Salamon-szigetek között
Eredmény	Japán taktikai, szövetséges stratégiai győzelem
Szemben álló felek
USA Ausztrália Japán Birodalom
Parancsnokok
Frank J. Fletcher John G. Crace Thomas C. Kinkaid Aubrey Fitch Douglas MacArthur Inoue Sigejosi Takagi Takeo Sima Kijohide Gotó Aritomo Hara Csúicsi
Szemben álló erők
2 repülőgép-hordozó, 9 cirkáló, 13 romboló, 2 olaj tartályhajó, 1 repülőgép-anyahajó, 128 repülőgép 2 repülőgép-hordozó, 1 könnyű repülőgép-hordozó, 9 cirkáló, 15 romboló, 12 egyéb hadihajó, 1 olaj tartályhajó, 1 repülőgép-anyahajó, 12 szállító hajó, 127 repülőgép
Veszteségek
1 repülőgép-hordozó, 1 romboló, 1 tankhajó elsüllyedt, 1 repülőgép-hordozó megsérült, 69 repülőgép megsemmisült, 656 halott 1 könnyű repülőgép-hordozó, 1 romboló, 3 egyéb hadihajó elsüllyedt, 1 repülőgép-hordozó, 1 romboló, 2 egyéb hadihajó, 1 szállító hajó megsérült, 92 repülőgép megsemmisült, 966 halott
d. sz. 16° 16′, k. h. 162° 20′-16.266666666667, 162.3333333333316.266667°S 162.333333°EKoordináták: d. sz. 16° 16′, k. h. 162° 20′-16.266666666667, 162.3333333333316.266667°S 162.333333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Korall-tengeri csata témájú médiaállományokat.

A korall-tengeri csata a második világháború csendes-óceáni hadszínterén megvívott tengeri ütközetek egyik első és jelentős összecsapása volt a Japán Császári Haditengerészet és az amerikai és ausztrál haditengerészet között 1942. május 4–8. között. A világtörténelem első olyan tengeri csatája volt, amelyet repülőgép-hordozókról vívtak anélkül, hogy a harcoló felek hajói látták volna egymást, közvetlenül tüzeltek volna egymásra.

A Japán Birodalom, hogy megerősítse védelmi pozícióit a térségben, megtámadta és elfoglalta Új-Guinea északi részét és délkeletebbre a Salamon-szigeteki Tulagit. A hadászati cél Port Moresby elfoglalása volt, mellyel csapásmérő közelségbe kerültek volna Ausztrália északi területeihez. Port Moresby elfoglalására több szárazföldi hadjáratot indítottak, de az Új Guineán délkelet–északnyugati irányba húzódó magas hegyláncokon meglehetősen körülményes volt az átkelés. Az egyetlen lehetőségnek egy tengeri hadművelet mutatkozott. Az MO hadművelet végrehajtásához Japán számos hajót küldött a térségbe, köztük két repülőgép-hordozót és egy könnyű-repülőgép-hordozót, hogy légvédelmet nyújtsanak az Inoue Sigejosi parancsnoksága alá vont inváziós flottának. Az Egyesült Államok rádiótechnikai hírszerzése azonban értesült a japán tervekről és Frank J. Fletcher parancsnoksága alatt a térségbe küldött egy csapásmérő köteléket, melyben két repülőgép-hordozó, valamint egy egyesített amerikai–ausztrál cirkálókülönítmény tartozott, hogy szálljanak szembe a japán támadókkal.

Május 3–4. között a japán erők sikeresen megtámadták és elfoglalták Tulagit, noha több hajójukat meglepték és elsüllyesztették a USS Yorktown repülőgép-hordozó fedélzetéről felszálló repülőgépek. Értesülve az ellenséges hadihajók jelenlétéről, a japán hadvezetés a Korall-tengerre küldte a repülőgép-hordozókat, hogy kutassák fel és semmisítsék meg a szövetséges erőket.

Május 7-től két napon át mindkét fél légicsapást mért egymásra. Az első nap az amerikaiak elsüllyesztették a Sóhó japán könnyű-repülőgép-hordozót, mialatt a japánoknak sikerült elsüllyeszteniük egy rombolót és súlyosan megrongálniuk egy olajszállító hajót. A következő nap a japán Sókaku repülőgép-hordozó sérült meg súlyosan, a kolosszális méretű USS Lexingtont pedig késő délután a csata utáni másodlagos robbanások jelentős kárai miatt saját hadihajói elsüllyesztették. A USS Yorktown is javításra szorult. A mindkét oldalon elszenvedett veszteségek miatt a két flotta visszavonult az ütközet helyszínéről. A súlyos repülőgép-veszteség miatt Inoue visszarendelte az inváziós flottát, mellyel a Port Moresby elleni japán tengeri támadás elhárult.

Noha a japánok több hajót süllyesztettek el, a hadászati győzelem több okból is az amerikaiaké. Az eddig megállíthatatlannak tűnő japán előrenyomulás a csata után megtorpant és ami még fontosabb, a japán Sókaku és Zuikaku repülőgép-hordozók nem voltak bevethetőek az egy hónappal később végrehajtott midwayi csatában, elősegítve ezzel az amerikaiak győzelmét. Végül a Midwaynél elvesztett japán repülőgép-hordozók hiánya végleg megakadályozta Port Moresby elfoglalását is. Emiatt a japánok szárazföldi támadásra kényszerültek a nehezen járható hegyi csapásokon. A midway-i ütközet után két hónappal, kihasználva a japánok hadászati hiányosságait, augusztus végén a szövetséges csapatok megindították a guadalcanali hadjáratot, majd az új-guineai és Salamon-szigeteki hadjáratokat, amelyek végül megtörték a japán védelmet a térségben. Közvetve hozzájárultak Japán második világháborúbani vereségéhez. A korall-tengeri győzelem azonban egy hosszú ütközetsorozat kezdő lépése lett, mely a japán kapitulációig folyamatosan zajlott a térségben.