Luvi | |
karatepei felirat | |
Beszélik | Alsó-Hatti |
Terület | Anatólia |
Beszélők száma | 0 (anyanyelvi) fő |
Nyelvcsalád | indoeurópai nyelvcsalád anatóliai nyelvek luvi nyelv |
Ágak | lük nyelv káriai nyelv lüdiai nyelv[1] |
Írásrendszer | hieroglif írás (luvi hieroglif) ékírás |
Nyelvkódok | |
ISO 639-3 | xlu |
a luvi nyelv használatának fontosabb térségei | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Luvi nyelv témájú médiaállományokat. |
A luvi nyelv (elterjedt írásmóddal luwi, luwian) az anatóliai nyelvek egyike. Az ókorban Anatólia délkeleti részén, főleg Kizzuvatna térségében beszélték. Írásrendszere merőben eltér a rokon hettita nyelvtől, mert míg a hettiták az asszír ékírást vették át és használták saját írásaikban, a luvik saját hieroglif írást alakítottak ki. A luvi nyelv sohasem volt a Hettita Birodalom hivatalos nyelve, de széles körben beszélték és használták. Az epigrafikus emlékeken a birodalmi korból is több feliratuk ismert, a luvi írás egészen Anatólia legnyugatibb részéig, Trója városáig is terjedt, mivel innen is ismert egy hettita tisztviselő luvi feliratú pecsétnyomója. A luvi nyelv fénykorában Anatólia központi és északi területein kívül szinte mindenhol ezt beszélték a Hettita Birodalom területén. A Hattuszasztól alig két napi járóföldre keletre eső Tapikka és az északkeletre eső Szapinuva levéltárai és pecsétnyomói alapján már a középhettita korban is messzire terjedt észak felé.
Az újhettita királyságokban fokozatosan átvette a hettita nyelv helyét, részben keveredett azzal is, és az arameussal. Ezek a jellegzetes hettita–luvi-arámi keveréknyelvek egész Észak-Szíria és Nyugat-Mezopotámia területén léteztek. A luvi nyelv – és keverékei – használata végül az i. e. 7. században, az újasszír hódítások idején tűnt el.