![]() | |
Mannit | |
IUPAC-név | |
(2R,3R,4R,5R)-hexán-1,2,3,4,5,6-hexol | |
Más nevek | d-Mannit |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 87-78-5 |
PubChem | 453 |
DrugBank | APRD01083 |
ATC kód | A06AD16, B05BC01 B05CX04 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C6H14O6 |
Moláris tömeg | 182,172 g/mol |
Sűrűség | 1,52 |
Oldhatóság | vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik[1] |
Fajlagos forgatóképesség [α]D | +23 és +25 között[1] |
Farmakokinetikai adatok | |
Biohasznosíthatóság | ~7% |
Metabolizmus | máj (elhanyagolható) |
Biológiai felezési idő |
100 perc |
Kiválasztás | vese (90%) |
Terápiás előírások | |
Jogi státusz | ? (HU) |
Terhességi kategória | C: (USA) |
Alkalmazás | Intravénás Orális |
A mannit (INN: mannitol) (más néven hexán-1,2,3,4,5,6-hexol vagy E421) cukoralkoholok csoportjába tartozó szerves vegyület, a szorbit sztereoizomerje. Képlete: C6H8(OH)6. Először a virágos kőrisből (Fraxinus ornus) sikerült izolálni, melynek kérgéből néha édes nedv, manna (mannit) folyik, ezért szokták mannakőrisnek is nevezni. Élelmiszeripari és gyógyszerészeti felhasználása jelentős. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Mannitolum néven hivatalos.