Meteorit

A meteorit olyan, a világűrből származó természetes objektum, ami egy nagyobb égitestbe (pl. Földbe, Holdba, Marsba stb.) való becsapódáskor nem semmisül meg a légkörben, hanem eljut a felszínig. (Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük, a légkörbe való belépés után meteornak, majd a becsapódás után kapja meg az ásványokra jellemző -it végződést.) Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt. A nagyobb meteoritok becsapódási krátert is létrehozhatnak.

Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.

A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy Dimmitt (b).)

A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok számottevő mértékben tartalmazzák mindkét anyagtípust. A modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.

Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek a becsapódás után azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.

A földön kívülről származó kőzetdarabok csoportosítása:

• hullások (falls),
• a felszínen megtaláltak (finds),
• párok (azonos eredetű töredékek),
• antarktiszi meteoritok (jégsivatag eredetűek),
• (forró sivatagi eredetűek).