Pentium 4 | |
Gyártás | 2000–2008[1] |
Tervező | Intel |
Gyártó | Intel |
Max CPU órajel | 1,30 GHz – 3,80 GHz |
FSB sebességek | 400 MT/s – 1066 MT/s |
Gyártás technológia méret | 180 nm – 65 nm |
Utasításkészlet | x86 (i386), x86-64, MMX, SSE, SSE2, SSE3 |
Mikroarchitektúra | NetBurst |
Magok száma | 1 |
Magok nevei | Willamette Northwood Prescott Cedar Mill Gallatin XE |
Tokozás | FCPGA (Socket 423), FC-mPGA2, FC-mPGA (Socket 478), FC-LGA4 (LGA 775) |
Előd | Pentium III |
Utód | Pentium D |
A Pentium 4 weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pentium 4 témájú médiaállományokat. |
A Pentium 4 az Intel egymagos, nagyteljesítményű, asztali és laptop gépekbe szánt CPU-sorozata volt; a Pentium III-at követte. A Pentium 4 típust az Intel 2000. november 20-án jelentette be,[2] és egészen 2008. augusztus 8-ig szállította.[3] Ez a processzortípus alapvetően egymagos, az x86 architektúrával kompatibilis, alapjául az Intel besorolása szerint hetedik generációs NetBurst mikroarchitektúra szolgál.
A Pentium 4 különböző változatai mellett a NetBurst mikroarchitektúrát a többmagos Pentium D és a szerverekbe szánt Xeon processzorokban is alkalmazták.[4] Emellett az alacsony árú Celeron processzorok egy része is olyan Pentium 4-es, amelyben a másodszintű gyorsítótár (L2 cache) egy részét kikapcsolták.[5] A Pentium 4 sorozatba tartoznak még a 2005-ös Pentium Extreme Edition kétmagos processzorok is.
A Pentium 4 gyártása 2000-ben kezdődött. 2005 közepétől a kétmagos Pentium D processzor piaci megjelenésével a Pentium 4-esek ára csökkenni kezdett. 2006. június 27-én megjelentek az Core 2 Duo processzorcsalád első tagjai, amelyek felváltották a NetBurst architektúrájú processzorokat, és 2007. augusztus 8-án az Intel bejelentette, hogy (bizonyos határidőn belül) beszünteti ezek gyártását.[6]