Tell

Nem tévesztendő össze a következővel: Tell Vilmos.

A tell (héber: תל - "domb”) mint régészeti szakkifejezés régi városokat rejtő törmelékhalmot, településdombot jelöl. A fogalmat elsősorban Mezopotámia és a Közel-Kelet régészeti kultúráira vonatkozólag használják.

Ilyen dombok az egyébként sík vidéken hosszú idő, sokszor több ezer év alatt keletkeztek egy-egy város építéstörténete kapcsán. Az ilyen városokban a régi épületek bontásakor a törmeléket – többnyire vályog vagy égetetlen agyagtégla, kisebb részben égetett agyag és kő – nem hordták el, hanem elegyengették, s ennek a tetején építették fel az új épületeket. Több ezer év alatt a város lakószintje akár több tucat méterrel is kiemelkedhetett a környezetéből, ami a kényelmes romeltakarítás mellett a város védelmét is megkönnyítette, mintegy mesterséges fellegvárrá képezve azt.

A városokon belül a gyakran újjáépített, sok építőanyagot tartalmazó egyszerű templomokból így keletkeztek a jellegzetes mezopotámiai teraszos vagy „toronytemplomok”, a zikkuratok előképei.