Usztasa

Usztasa
Az usztasa mozgalom címere
Mottó: Za dom spremni
Adatok
Elnök	Ante Pavelić, mint „poglavnik”
Alapítva	1929. január 7.
Feloszlatva	1945. május 25.
Elődpárt	Jogpárt frankista szárnya
Utódpárt	horvát emigráns csoportok
Székház	Torino (1941-ig), Zágráb (1941-től)
Ifjúsági tagozat	Ustaška mladež (UM)
Pártújság	Hrvatski Domobran
Tagok száma	kb. 100 000
Ideológia	klerikális fasizmus antiszemitizmus szerbellenesség cigányellenesség ultranacionalizmus
Politikai elhelyezkedés	szélsőjobb
Hivatalos színei	fehér      kék      vörös      fekete
Horvátország politikai élete
A Wikimédia Commons tartalmaz Usztasa témájú médiaállományokat.

Az Usztasa hivatalos nevén Usztasa – Horvát Forradalmi Mozgalom (horvátul: Ustaša – Hrvatski revolucionarni pokret) egy 1929 és 1945 között működött horvát fasiszta és ultranacionalista szervezet,^[1] amelynek tagjai meggyilkolták Jugoszlávia királyát, majd főként a második világháború alatt szerbek, zsidók,^[2] romák és horvát politikai disszidensek százezreit gyilkolták meg.^[3][4][5]

A mozgalom ideológiája a fasizmus, a római katolicizmus és a horvát ultranacionalizmus keveréke volt.^[3] Az usztasák támogatták egy Nagy-Horvátország létrehozását, amely átívelve a Drina folyón egészen Belgrád határáig terjedne.^[6] A mozgalom a fajilag „tiszta” Horvátországot támogatta, és szerbellenessége révén népirtást hirdetett a szerbek ellen, a náci fajelmélet révén pedig a zsidók és romák ellen, valamint üldözte az antifasisztákat. Az usztasák a bosnyákokat „muzulmán horvátoknak” tekintették, és ennek eredményeként a bosnyákokat faji alapon nem üldözték.^[7] Az Usztasa a római katolicizmust a horvátok vallásaként támogatta, és elítélte az ortodox kereszténységet, amely a szerbek fő vallása volt. A római katolicizmust a horvát nacionalizmussal azonosították,^[8] míg a Bosznia-Hercegovinában nagy hívőkkel rendelkező iszlámot az usztasák úgy ítélték meg, mint a „horvát vért őrző nép” vallását.^[9]

Az Usztasa nacionalista szervezetként alakult, amely egy független horvát állam létrehozására törekedett. A második világháború előtt terrorista szervezetként működött.^[10][3] 1941 áprilisában, amikor a tengelyhatalmak megszállták Jugoszláviát, Horvátországban az usztasák kerültek hatalomra, és kikiáltották a Független Horvát Államot (NDH), amely egy a fasiszta Olaszország és a náci Németország kvázi protektorátusaként^[11] és bábállamaként működött.^{[12][13][14][15][16]} Az új állam katonai szárnya az Usztasa milícia (horvátul Ustaška vojnica) lett.^[3]

Az usztasa-rezsim katonailag gyenge volt, és nem kapott általános támogatást a horvátok körében, ezért az „etnikailag eltérő” lakosság ellenőrzésére a terror eszközéhez nyúlt.^[17][18] Az usztasa rezsimet kezdetben a horvát lakosság azon elemei támogatták, akik a két világháború közötti időszakban a szerbek vezette Jugoszláviában elnyomva érezték magukat, de brutális politikájuk gyorsan elidegenített sok horvátot, és elveszítette azt a támogatást is, amelyet a horvát nemzeti állam megteremtésével szerzett.^[19]

A német kapitulációval vége lett a második világháborúnak Európában, az usztasa mozgalom pedig államával együtt teljesen összeomlott. Az usztasa milícia és a horvát honvédség sok tagját ezt követően a bleiburgi tragédia során a jugoszláv partizánok lemészárolták. A háború után az Usztasa egykori tagjai földalatti és emigráns utódszervezeteket (mint például a Keresztesek és a Horvát Felszabadítási Mozgalom) hoztak létre, és megpróbálták folytatni a mozgalmat, de eredménytelenül.

1. ↑ Tomasevich 2001, 32. o.
2. ↑ Tomasevich 2001, 351–352. o.
3. ↑ ^{a b c d} Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) kroatische nevű lábjegyzeteknek
4. ↑ „Croatian holocaust still stirs controversy”, BBC News, 2001. november 29. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.) 
5. ↑ „Balkan 'Auschwitz' haunts Croatia”, BBC News, 2005. április 25. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.) „No one really knows how many died here. Serbs talk of 700,000. Most estimates put the figure nearer 100,000.” 
6. ↑ Meier, Viktor. Yugoslavia: a history of its demise (English), London: Routledge, 1999, p. 125. ISBN 9780415185950
7. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) fischer nevű lábjegyzeteknek
8. ↑ Kent, Peter C. The lonely Cold War of Pope Pius XII: the Roman Catholic Church and the division of Europe, 1943–1950, McGill-Queen's Press (MQUP), 2002 p. 46; ISBN 978-0-7735-2326-5
   "Fiercely nationalistic, the Ustaše were also fervently Catholic, identifying, in the Yugoslav political context, Catholicism with Croatian nationalism..."
9. ↑ Butić-Jelić, Fikreta. Ustaše i Nezavisna Država Hrvatska 1941–1945. Liber, 1977.
10. ↑ Tomasevich 2001, 30. o.
11. ↑ Tomasevich 2001, 233–241. o.
12. ↑ Independent State of Croatia, Britannica.com 
13. ↑ Yugoslavia, Holocaust Encyclopedia, United States Holocaust Memorial Museum website; accessed 25 April 2014.
14. ↑ History of Croatia:World War II. [2009. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
15. ↑ Watch, Helsinki. War Crimes in Bosnia-Hercegovina. Human Rights Watch (1993). ISBN 978-1-56432-083-4 
16. ↑ Raič, David. Statehood and the law of self-determination. Martinus Nijhoff Publishers (2002). ISBN 978-90-411-1890-5 
17. ↑ Shepherd 2012, 78. o.
18. ↑ The Death Camps of Croatia: Visions and Revisions, 1941–1945. Routledge, 45. o. (2017. február 10.). ISBN 978-1-35148-403-9 
19. ↑ Sindbaek, Tina. Usable History?: Representations of Yugoslavia's Difficult Past from 1945 to 2002. Aarhus University Press, 27. o. (2002)