Magyarország történelme |
---|
Korai évek |
Középkori történelem |
Árpád-kor Magyar Fejedelemség • Magyar Királyság • Árpád-ház • tatárjárás Vegyesházi királyok kora Anjou-kor • Magyar–lengyel perszonálunió • Jagelló-kor |
Kora újkori történelem |
Török háborúk időszaka mohácsi csata • török hódoltság • a török kiűzése Magyarországról Kora újkori Magyar Királyság Királyi Magyarország • Erdélyi Fejedelemség • magyar belháború • a reformáció Magyarországon Abszolutizmus kora Rákóczi-szabadságharc • betelepítések |
Hosszú 19. század |
Reformkor • 1848–49-es forradalom és szabadságharc • Magyar Állam • Bach-korszak • passzív ellenállás Osztrák–Magyar Monarchia kiegyezés • Transzlajtánia • Magyarország az első világháború |
20. századi történelem |
Első Magyar Köztársaság • őszirózsás forradalom • Tanácsköztársaság 1920–1945 között trianoni béke • Magyarország a második világháborúban 1945–1956 között Második Magyar Köztársaság • Magyar Népköztársaság • Rákosi-korszak • 1956-os forradalom és szabadságharc 1957–1989 között MSZMP • gulyáskommunizmus |
Jelenkori történelem |
Lásd még |
Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca,[5][6] amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.[7]
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával végül győzött.[8] Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a Szovjet Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek.[9] Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el.[10] A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer,[11] más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve[12] (egy részük azonban nemsokára visszatért).
1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást[13] és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.
A forradalom leverését követő évtizedekben az 1956-os eseményeket a pártállami hatalom ellenforradalomnak bélyegezte és elítélte, de a rendszerváltás során megváltozott az események hivatalos értékelése. 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.[14] Az 1956-os események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény preambuluma is hangsúlyozza.[15]