1956-os forradalom

1956-os forradalom
A hidegháború és az antikommunista felkelések a keleti blokkban része
Óramutató járásával megegyező irányba: * Kiégett szovjet T-34-es harckocsi a Corvin köznél * A Rákosi-címertől megfosztott (lyukas) zászló * T-34-es tankok a Margit hídon * Mindszenty bíboros beszéde * Tüntetők a Kossuth téren Nagy Imre beszédére várva * A Magyar Rádió ostroma * A budapesti Sztálin-szobor elgurult feje
Óramutató járásával megegyező irányba:
Dátum1956. október 23.november 10.
HelyszínMagyar Népköztársaság
Eredményszovjet győzelem, forradalom leverése
Casus belliFelkelés a szovjet elnyomás ellen
Harcoló felek
szovjet Szovjetunió
  • Szovjet Fegyveres Erők
  • KGB
  • Magyar Népköztársaság[1]

    Magyar forradalmárok
    Magyar Népköztársaság
  • Nagy Imre-kormány (október 28.–november 4.)
  • Támogató

    Ukrán Felkelő Hadsereg[2][3]
    Parancsnokok
    szovjet Ny. Sz. Hruscsov
    szovjet I. Sz. Konyev
    szovjet I. A. Szerov
    szovjet G. K. Zsukov
    szovjet V. D. Szokolovszkij
    Gerő Ernő
    Hegedüs András
    Piros László
    Kádár János
    Bata István
    Münnich Ferenc
    Apró Antal
    Nagy Imre
    Maléter Pál
    Gimes Miklós
    Losonczy Géza
    Tildy Zoltán
    Kovács Béla
    Dudás József
    Szilágyi József
    Szabó János
    Iván Kovács László
    Kopácsi Sándor
    Király Béla
    Pongrátz Gergely
    Egységek
    Szovjet Fegyveres Erők
    szovjet KGB
    ÁVH
    Magyar Néphadsereg
    Fegyveres polgárok
    Tüntetők
    Haderő
    31 550 fő
    1130 harckocsi
    ismeretlen
    Veszteségek
    722 halott
    1540 sebesült
    kb. 2500-3000 halott,
    20 000 sebesült
    (229 civilt kivégeztek később a megtorlások során)[4]

    Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca,[5][6] amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.[7]

    Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával végül győzött.[8] Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a Szovjet Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek.[9] Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.

    A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el.[10] A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer,[11] más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve[12] (egy részük azonban nemsokára visszatért).

    1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást[13] és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.

    A forradalom leverését követő évtizedekben az 1956-os eseményeket a pártállami hatalom ellenforradalomnak bélyegezte és elítélte, de a rendszerváltás során megváltozott az események hivatalos értékelése. 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.[14] Az 1956-os események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény preambuluma is hangsúlyozza.[15]

    1. október 28-ig
    2. Összecsapások a szovjetekkel a magyar határnál
    3. Logusz, Michael O.. The Waffen-SS 14th Grenadier Division 1943–1945. p. 49. (1997) 
    4. Az 1956-os magyar forradalmat követő politikai megtorlás áldozatainak hiteles névsora, Beszélő Online
    5. Az 1956-os forradalom és szabadságharc Archiválva 2016. március 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, erettsegizz.com
    6. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc követelései és programja , mek.oszk.hu
    7. Krónika 1956, főszerkesztő: Izsák Lajos, szerkesztő: Stemler Gyula, Kossuth Kiadó/Tekintet Alapítvány, Budapest, 2006, 174. o.
    8. Október 30.: Győzött a forradalom, ÁVH-sokat végeztek ki az utcán
    9. 1956. november 4. | A szovjet hadsereg inváziót indít a magyar forradalom leverésére
    10. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt.
    11. Az 1956-os kivándorlás népességi hatásai, ksh.hu
    12. Soós Katalin: 1956-os magyar menekültek a statisztikai adatok tükrében Archiválva 2013. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, natarch.hu
    13. A forradalom és szabadságharccal összefüggésben életét vesztett személyekadatai (a megtorlás áldozatai külön táblázatban) Archiválva 2016. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, bp18.hu
    14. 1990. évi XXVIII. törvény az 1956 októberi forradalom jelentőségének törvénybe iktatásáról, Jogtár
    15. Magyarország Alaptörvénye. [2012. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)

    1956-os forradalom

    Dodaje.pl - Ogłoszenia lokalne