Andrej Alekszandrovics Zsdanov

Andrej Alekszandrovics Zsdanov
Született	1896. február 14. Mariupol[1]
Elhunyt	1948. augusztus 31. (52 évesen)[2][3][4][5][6] Dolgiye Borody[7] Moszkva[8]
Állampolgársága	szovjet
Házastársa	Zinaida Zhdanova
Gyermekei	Jurij Zsdanov
Szülei	Ekaterina Zhdanova Aleksandr Zhdanov
Foglalkozása	politikus fegyveres erők tagja szerző
Tisztsége	member of the Supreme Soviet of the Byelorussian SSR of the 1st convocation a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1938. január 12. – 1946. március 11.) member of the Presidium of the Supreme Soviet of the USSR (1938. január 17. – nem ismert) a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1946. március 12. – 1948. augusztus 31.)
Kitüntetései	Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Leningrád Védelméért emlékérem emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Lenin-rend (1935) A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1939. április 4.) Vörös Zászló érdemrend (1940. március 21.) Szuvorov-rend (1944. február 21.) Kutuzov-rend (1944. július 29.) Lenin-rend (1946)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Temető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Alekszandrovics Zsdanov témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Andrej Alekszandrovics Zsdanov (oroszul: Андрей Александрович Жданов) (Mariupol a mai Ukrajnában, 1896. február 26. – Moszkva, 1948. augusztus 31.) orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus, kultúrpolitikus, párthivatalnok .

A szocialista realizmus kultúrpolitikai megalapozója: a zsdanovi elvek néven híressé vált pártos kultúrpolitikai doktrína névadója, amelynek alkalmazása a kommunista blokk más országaiban is kötelezővé vált (ezt vitte tovább például a kínai kulturális forradalom).

1939. november 28-án az ő utasítására nyitott tüzet a szovjet hadsereg a finn határ közelében az orosz területen lévő Mainila településre. Ez volt a később „mainilai lövés” néven elhíresült provokáció, amely ürügyül szolgált Finnország két nappal későbbi megtámadására. Ezzel vette kezdetét a finn–orosz „téli háború”.^[9]

Ő szervezte meg 1947-ben a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját (Kominform). A szervezet alakuló ülésén tartott beszédét, amelyben megadta a jelt a kommunista hatalomátvétel felgyorsítására a megszállt közép-európai országokban, sokan a hidegháborús korszak szovjet bejelentésének tekintik.

1. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Жданов Андрей Александрович, 2015. szeptember 28.
2. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Жданов Андрей Александрович, 2015. szeptember 27.
3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28.
8. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. december 5.)
9. ↑ Jutikkala, E. & Pirinen, K.: Finnország történelme, 2004. Kairosz Kiadó 444 old.