Dubrovnik ostroma

	Dubrovnik ostroma
Konfliktus	horvátországi háború
Időpont	1991. október 1. – 1992. május 31.
Helyszín	Dubrovnik és környéke
Eredmény	döntő horvát győzelem
	Szemben álló felek
Jugoszlávia; Dubrovniki Köztársaság	Horvátország
	Parancsnokok
Veljko Kadijević; Pavle Strugar; Miodrag Jokić; Vladimir Kovačević; Slobodan Milošević; Aleksandar Aco Apolonio; Miomir Bulatović; Milo Đukanović	Nojko Marinović; Janko Bobetko
	Szemben álló erők
Jugoszláv Néphadsereg; Jugoszláv Haditengerészet; Montenegró területvédelmi erői; összesen kb. 7000 fő	Horvát Nemzeti Gárda; Horvát Védelmi Erők; Horvát Hadsereg; összesen: 480 – 1000 fő
	Veszteségek
165 halott	194 halott
	é. sz. 42° 38′ 29″, k. h. 18° 06′ 31″42.641346°N 18.108644°EKoordináták: é. sz. 42° 38′ 29″, k. h. 18° 06′ 31″42.641346°N 18.108644°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dubrovnik ostroma témájú médiaállományokat.

Dubrovnik ostroma (szerbhorvátul: Opsada Dubrovnika) katonai összecsapás volt a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a Dubrovnik városát és környékét védő horvát erők között a horvátországi háború idején. A JNA 1991. október 1-jén kezdte meg előrenyomulását, és október végére Dubrovnikot kivéve gyakorlatilag az összes területet elfoglalta az Adriai-tenger partján fekvő Pelješac és Prevlaka-félsziget között. Az ostromot a jugoszláv haditengerészet blokádja kísérte. Dubrovnik JNA általi bombázása, beleértve az Óvárost is, amely az UNESCO Világörökség része, 1991. december 6-án tetőzött. A bombázás nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki, és diplomáciai katasztrófává vált Szerbia és Montenegró számára, hozzájárulva diplomáciai és gazdasági elszigeteltségükhöz, valamint Horvátország függetlenségének nemzetközi elismeréséhez. 1992 májusában a JNA, néhol kevesebb mint 1 kilométerre a parttól, visszavonult Bosznia-Hercegovinába, és felszerelését átadta az újonnan megalakult Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság hadseregének (VRS). Ezalatt a Horvát Hadsereg (HV) nyugat felől támadott és Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában is kiszorította a JNA/VRS erőket Dubrovniktól keletre fekvő területekről, május végére pedig egyesült a várost védő HV egységgel. A HV és a jugoszláv csapatok közötti harc Dubrovniktól keletre fokozatosan megszűnt.

Az ostrom következtében 194 horvát katona, valamint 82-88 horvát civil vesztette életét. A JNA-nak 165 halálos áldozata volt. A Tigris hadműveletben és a konavlei csatában 1992 végére a HV az egész régiót visszafoglalta. Az offenzíva következtében főként Konavléből 15 000 ember kényszerült lakóhelyét elhagyni, akik Dubrovnikba menekültek. Dubrovnikból kis motorcsónakokkal és civil vízijárművekkel a tengeren át körülbelül 16 000 menekültet evakuáltak. Több mint 11 000 épület sérült meg, és számos lakóházat, üzletet és középületet kifosztottak vagy felgyújtottak.

A hadművelet a JNA által kidolgozott terv része volt, amelynek célja Dubrovnik térségének elfoglalása volt, hogy csapatai majd északnyugat felé haladva Nyugat-Hercegovinán keresztül csatlakozzanak az észak-dalmáciai JNA csapatokhoz. Az offenzívát jelentős mennyiségű háborús propaganda kísérte. 2000-ben Milo Đukanović montenegrói elnök bocsánatot kért az ostrom miatt, ami politikai ellenfeleiből és Szerbiából dühös választ váltott ki. A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) elítélt két jugoszláv tisztet az ostromban való részvételük miatt, egy harmadikat pedig átadtak Szerbiának vádemelésre. Az ICTY vádirata kimondta, hogy az offenzíva célja a Dubrovniki régió Horvátországtól való elszakítása és a Dubrovniki Köztársaság 1991. november 24-i sikertelen kikiáltása révén a szerbek által uralt államba való integrálása volt. Ezenkívül Montenegró négy volt JNA katonát ítélt el a morinji táborban történt fogolybántalmazás miatt. Horvátország háborús bűnökkel vádolt több volt JNA, illetve jugoszláv haditengerész tisztet és egy volt boszniai szerb vezetőt is, de ezek a vádak még nem jutottak bírósági szakaszba.