Ernest Shackleton

Ernest Shackleton
Született	1874. február 15. Kilkea, Írország
Elhunyt	1922. január 5. (47 évesen) Grytviken, Déli-Georgia
Beceneve	Főnök (Boss)[1][2][3]
Állampolgársága	Brit
Nemzetisége	Angol-ír[4]
Házastársa	Emily Dorman (házasságkötés: 1904.)
Gyermekei	Raymond, Cecily és Edward
Szülei	Henry Shackleton és Henrietta Gavant
Foglalkozása	Felfedező
Iskolái	Fir Lodge, Dulwich College
Kitüntetései	Kitüntetései és címei
Halál oka	Szívinfarktus
Sírhelye	Grytviken Cemetery
Ernest Shackleton aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernest Shackleton témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sir Ernest Henry Shackleton (Kilkea, Írország, 1874. február 15. – Grytviken, Déli-Georgia-sziget, 1922. január 5.) angol és ír felmenőkkel rendelkező^[4] brit felfedező, Antarktisz-kutató, az Antarktisz-kutatás aranykorának egyik kiemelkedő alakja. Négy Antarktisz-expedícióban vett részt, három alkalommal expedícióvezetőként.

Az első déli-sarkvidéki tapasztalatait mint harmadtiszt szerezte, Robert Falcon Scott Discovery-expedíciójában 1901 és 1904 között, melyről egészségügyi okok miatt idő előtt haza kellett utaznia. 1907-ben már vezetőként tért vissza a Nimrod-expedíció élén. 1909 januárjában az addigi legkisebb távolságra közelítették meg a Déli-sarkot, eljutva egészen a 88°23′ déli szélességig, ami mindössze 180 km-re van a legdélibb ponttól. Az expedíció keretében, a csapat tagjai – elsőként – megmászták a Mount Erebus vulkánt és elérték a déli mágneses pólus számított helyét. Ezen teljesítmények elismeréseként VII. Eduárd brit király lovaggá ütötte.

Miután 1911. december 14-én előbb Roald Amundsen, majd 1912. január 18-án Robert Falcon Scott elérték a Déli-sarkot, Shackleton új célt tűzött maga elé: nem csak elérni a sarkot, de a sark érintésével átkelni a teljes kontinensen. Erre a célra szervezte a birodalmi transzantarktiszi expedíciót, amely 1914. augusztus 4-én indult útnak. Az expedíció a kitűzött célt nem érte el, mivel hajójukat, az Endurance-t a Weddell-tengeren körülzárta, majd összeroppantotta a feltorlódott jég, így a csapatnak el kellett hagynia a hajót. Hónapokig éltek a sodródó jégtáblákon, majd mentőcsónakokkal eljutottak az Elefánt-szigetre, ahol Shackleton öt társával ismét csónakba szállt, hogy az 1500 kilométeres távolságban lévő Déli-Georgia szigetről segítséget hozzon. 1916 augusztusában sikerült minden embert épségben kimenteni a szigetről.

A sarkvidéken átélt viszontagságok ellenére 1921-ben újabb expedíciót szervezett, azzal a céllal, hogy körbehajózza a Déli-sarkvidéket. A Shackleton–Rowett-expedíció során, a tényleges kutatóút megkezdése előtt, Shackleton 1922. január 5-én, a Déli-Georgia szigeten, szívinfarktusban elhunyt. Felesége kérésére, itt is temették el, Grytviken település temetőjében.

Shackleton hírnevét leginkább a birodalmi transzantarktiszi expedíció hihetetlen történetének köszönheti, mely miatt őt a korabeli sajtó hősként ünnepelte. Ennek ellenére – Scott kapitánnyal ellentétben – hosszú időre feledésbe merült a neve. Később, a 20. század második felében fedezték fel újra; tevékenységét követendő példaként, modellként állítja az utókor elé a vezetéselmélet- és válságmenedzsment-tudomány.

1. ↑ Morrell-Capparell 61. oldal
2. ↑ Mill 180. oldal
3. ↑ Más sarki felfedezőkhöz hasonlóan, Shackleton is számos becenevet és álnevet kapott. Expedíciós vezetőként beosztottjai tiszteletük jeléül „Főnöknek" („The Boss”) hívták. Frank Wild és más barátai "Shackles"-nek vagy "Shackle"-nek szólították. Kevésbé volt használt az „Óvatos Öreg” („Old Cautious”) csúfnév, amit az Endurance-expedíció során ragasztottak rá, az állítólag túl óvatos cselekedetei miatt (Mill - 221. oldal). A „Nemo” álnevet maga vette fel, Jules Verne Húszezer mérföld a tenger alatt című regényének főhőse után. A feleségével, Emily-vel folytatott kiterjedt levelezésből ismertek még az „Emicky”, „Micky”, „Mikeberry” és „Mikleham” becenevek.
4. ↑ ^{a b} Huntford - Shackleton 4. oldal