Az exorcizmus vagy másképp exorció, vagy ördögűzés (a kései latin exorcismus, illetve a görög exorkizein – "eskü alatt megtagad" jelentésű szóból származik) démonok vagy más gonosz szellemlények – megszállottnak hitt emberből vagy helyről való – eltávolításának gyakorlata. A gyakorlat elég régi keletű és számos kultúra és vallás hitrendszerének része.
Az exorcizmust végző személy elnevezése exorcista, gyakran egy vallási specialista; pap, lelkész, szerzetes, boszorkánydoktor, sámán stb. Eszközei többek között az ima, előírt szövegek, gesztusok, szimbólumok, jelképek, amulettek. A keresztény exorcista gyakran hívja segítségül Istent, Jézust és/vagy angyalokat, arkangyalokat.
Általában a megszállt személyek nem tartják önmagukat sem gonosznak, és felelősséget sem vállalnak az általuk elkövetett rossz cselekedetekért. Ennek következtében az exorcizmust a művelői inkább tekintik egyfajta gyógymódnak, kezelésnek, mint büntetésnek. A rituálék ezt általában figyelembe veszik, ezért nem is erőszakkal közelítenek a megszállotthoz.[1]