Horatio Nelson | |
Lemuel Francis Abbott festménye (1799) | |
Született | 1758. szeptember 29.[1][2][3][4][5] Burnham Thorpe, Norfolk |
Meghalt | 1805. október 21. (47 évesen)[1][2][3][4][5] Trafalgar-fok |
Sírhely | Szent Pál-székesegyház, London |
Állampolgársága | brit |
Nemzetisége | angol |
Ország | Nagy-Britannia Egyesült Királysága |
Fegyvernem | haditengerészet |
Szolgálati ideje | 1770 – 1805 |
Rendfokozata | altengernagy |
Egysége | Brit Királyi Hadiflotta |
Csatái | 1797: Cape St. Vincent 1798: Abukír 1801: Koppenhága 1805: Trafalgar |
Kitüntetései | Bath-rend |
Halál oka | trafalgari csata |
Házastársa | Frances „Fanny” Nisbet |
Élettárs | Emma Hamilton |
Gyermekei | Horatia Nelson |
Szülei | Edmund Nelson Catherine Suckling |
Rokonai | William Nelson (öccse) |
Iskolái |
|
Horatio Nelson aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Horatio Nelson témájú médiaállományokat. |
Lord Horatio Nelson (Burnham Thorpe (Norfolk, Anglia), 1758. szeptember 29. – Trafalgar-fok (Cabo Trafalgar, Andalúzia délnyugati partjánál), 1805. október 21.) angol altengernagy, a földközi-tengeri brit flotta parancsnoka, a Bath-rend lovagja, a napóleoni háborúk során több fontos tengeri ütközet, köztük a döntő jelentőségű trafalgari csata győztes hadvezére (e csatában maga is életét vesztette).