Laktanyacsata

	Laktanyacsata
Konfliktus	horvátországi háború
Időpont	1991. szeptember 14. – 1991. november 23.
Helyszín	Horvátország
Eredmény	horvát győzelem
	Szemben álló felek
Horvátország	Jugoszlávia
	Parancsnokok
Anton Tus	Veljko Kadijević
	Szemben álló erők
Horvát Nemzeti Gárda (1991 novemberéig) ; Horvát hadsereg (1991 novemberétől) ; Horvát Rendőrség	Jugoszláv Néphadsereg
	Veszteségek
ismeretlen	ismeretlen ; 250 harckocsi; 4-500 tüzérségi eszköz; 36 hadihajó ; 180000 kézi lőfegyver; 3000 JNA tiszt átállt a horvát erőkhöz
	Térkép
	Laktanyacsata Pozíció Horvátország térképén
	é. sz. 46° 18′ 32″, k. h. 16° 19′ 41″46.309000°N 16.328000°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 32″, k. h. 16° 19′ 41″46.309000°N 16.328000°E

A laktanyacsata (horvátul: Bitka za vojarne) a horvátországi háború kezdeti összecsapásainak sorozata volt 1991 közepén-végén a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG, később Horvát Hadsereg) és a horvát rendőrség, valamint a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) között. A csaták számos horvátországi JNA objektum körül zajlottak, kezdve azzal, hogy a horvát erők blokád alá vették a JNA laktanyáit, a fegyverraktárakat és egyéb létesítményeket. Az akciósorozat hivatalosan szeptember 14-én kezdődött; célja pedig az volt, hogy a ZNG által birtokolt területen semlegesítse a JNA állásait, valamint biztosítsa a fegyver- és lőszerellátást a rosszul felszerelt ZNG számára.

A laktanyacsata a horvát hatóságok és az 1990 augusztusában nyíltan fellázadt horvátországi szerbek közötti konfliktus, valamint a JNA jugoszláv föderáció megőrzésére irányuló erőfeszítéseinek eszkalációja volt. Ezzel egy időben Horvátország lépéseket tett a Jugoszláviától való függetlenség kivívása felé. A laktanyacsata röviddel megelőzta a JNA horvátországi hadjáratának kezdetét, melynek időpontját és hadműveleti terveit szeptember elején annak érdekében módosították, hogy tehermentesítsék a blokád alatt álló laktanyákat. A JNA előretörését azonban nagyrészt megfékezte a ZNG, amely elfoglalt néhány JNA létesítményt.

A ZNG és a rendőrség elfoglalt több kisebb, elszigetelt JNA állást, valamint számos nagy fegyverraktárt és laktanyát – köztük a JNA 32. (Varasdi) hadtestének összes objektumát. A lépéssel a horvát erők jelentős fegyverkészletet biztosítottak – köztük 250 harckocsit, több száz tüzérségi eszközt, valamint nagy mennyiségű kézi lőfegyvert és lőszert –, amely a horvát függetlenségi háború korai szakaszában döntő fontosságúnak bizonyult a JNA előretörései elleni védekezésben. A JNA egyes létesítményei harc nélkül adták meg magukat, míg mások fegyveres ellenállást tanúsítottak a hatalomátvétellel szemben. Ez helyenként polgári áldozatokat is okozott, mert a laktanyák városi területeken helyezkedtek el. Horvátországban később vádat emeltek az elfogott JNA katonák bántalmazása vagy megölése, valamint polgári lakosság elleni háborús bűnök miatt, de a vádlottak többsége szabadlábon maradt.

Novemberben a JNA és Horvátország több megállapodást kötött a blokád felszámolásáról és a JNA kivonásáról Horvátországból. A kivonás, kivéve a Dubrovnik környéki területeket, valamint Vis és Lastovo szigetét 1992. január 4-re fejeződött be. A JNA 1992 nyaráig tartotta fenn ottani jelenlétét. Mivel a JNA kivonult az általa ellenőrzött horvátországi területekről, helyébe a Vance-tervben elfogadott ENSZ-békefenntartók léptek.