Laminariales

Laminariales
Rendszertani besorolás
Domén:	Eukarióták (Eukaryota);
Csoport:	Diaphoretickes;
Csoport:	Tsar;
Csoport:	Sar;
Főtörzs:	Sárgásmoszatok (Stramenopila);
Törzs:	Gyrista;
Altörzs:	Barnamoszatok (Phaeophyceae);
Rend:	Laminariales; Migula, 1909
Familiae
	Agaraceae; Akkesiphycaceae; Alariaceae; Aureophycaceae; Chordaceae; Laminariaceae; Lessoniaceae; Pseudochordaceae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Laminariales témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Laminariales témájú kategóriát.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A Laminariales barnamoszatok hínárokat tartalmazó rendje. Mintegy 30 különböző nemzetsége van.^[2] Kinézete ellenére nem növények, hanem sárgásmoszatok.^[3]

„Víz alatti erdőkben” (hínárerdő) nőnek. Korábban kaliforniai fosszíliák alapján úgy gondolták, hogy a miocénben jelentek meg.^[4] Új, kora oligocénbeli washingtoni kőzetek alapján kiderült, hogy a Csendes-óceán északkeleti részén már legalább 32 millió évvel ezelőtt is megtalálhatók voltak.^[5] 6–14 °C hőmérsékletű tápanyaggazdag vizet igényelnek. Gyorsan nőnek – a Macrocystis és a Nereocystis egy nap fél métert is nőhetnek, így 30–80 m-t is elérhetnek.^[6]

A 19. században azokat a hínárokat sorolták ide, melyek elsősorban nátrium-karbonáttá égethetők. Az ehhez használt fajok a Laminariales mellett a Fucales rendbe tartoztak. A hínár e feldolgozott hamut is jelentette.^[7]

↑ Migula, W.. 2. Teil. Rhodophyceae, Phaeophyceae, Characeae, Kryptogamen-Flora von Deutschland, Deutsch-Österreich und der Schweiz. Gera: Verlag Friedriech von Zezschwitz, i–iv, 1–382, 122 (41 col.) pls. o. (1909)
↑ Bolton, John J. (2010. július 23.). „The biogeography of kelps (Laminariales, Phaeophyceae): a global analysis with new insights from recent advances in molecular phylogenetics”. Helgoland Marine Research 64 (4), 263–279. o. DOI:10.1007/s10152-010-0211-6.
↑ Silberfeld, Thomas (2014). „An Updated Classification of Brown Algae (Ochrophyta, Phaeophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 35 (2), 117–156. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss2.2014.117.
↑ University of California Museum of Paleontology: The Miocene Epoch
↑ Kiel S, Goedert JL, Huynh TL, Krings M, Parkinson D, Romero R, Looy CV (2024). „Early Oligocene kelp holdfasts and stepwise evolution of the kelp ecosystem in the North Pacific”. PNAS 121, e2317054121. o.
↑ Thomas D. Seaweeds. London: The Natural History Museum, 15. o. (2002). ISBN 0-565-09175-1
↑ Kelp, Oxford English Dictionary, 2, Oxford University Press (1989). Hozzáférés ideje: 2006. december 1.

[1] Migula, W.. 2. Teil. Rhodophyceae, Phaeophyceae, Characeae, Kryptogamen-Flora von Deutschland, Deutsch-Österreich und der Schweiz. Gera: Verlag Friedriech von Zezschwitz, i–iv, 1–382, 122 (41 col.) pls. o. (1909)

[2] Bolton, John J. (2010. július 23.). „The biogeography of kelps (Laminariales, Phaeophyceae): a global analysis with new insights from recent advances in molecular phylogenetics”. Helgoland Marine Research 64 (4), 263–279. o. DOI:10.1007/s10152-010-0211-6.

[BioOne-3] Silberfeld, Thomas (2014). „An Updated Classification of Brown Algae (Ochrophyta, Phaeophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 35 (2), 117–156. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss2.2014.117.

[4] University of California Museum of Paleontology: The Miocene Epoch

[5] Kiel S, Goedert JL, Huynh TL, Krings M, Parkinson D, Romero R, Looy CV (2024). „Early Oligocene kelp holdfasts and stepwise evolution of the kelp ecosystem in the North Pacific”. PNAS 121, e2317054121. o.

[Thomas-2002-6] Thomas D. Seaweeds. London: The Natural History Museum, 15. o. (2002). ISBN 0-565-09175-1

[7] Kelp, Oxford English Dictionary, 2, Oxford University Press (1989). Hozzáférés ideje: 2006. december 1.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]