Lew Wallace | |
Született | 1827. április 10.[1][2][3][4][5] Brookville |
Elhunyt | 1905. február 15. (77 évesen)[1][2][3][4][5] Crawfordsville |
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa | Susan Wallace |
Szülei | Esther French Wallace David Wallace |
Foglalkozása | |
Halál oka | gyomorrák |
Sírhelye | Oak Hill Cemetery[6] |
Lew Wallace aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lew Wallace témájú médiaállományokat. | |
Lewis Wallace, Lewis Wallace (Brookville, Indiana, 1827. április 10. – Crawfordsville, Indiana, 1905. február 15.) amerikai tábornok, New Mexico territoriális kormányzója, politikus, diplomata, művész és író volt. Regényei és korrajzai közül a leghíresebb az 1880-ban megjelent „Ben Hur, a tale of the Christ” (Ben Hur, Krisztus története címmel) lett, melyet a legbefolyásosabb keresztény ihletésű könyvnek neveztek a 19. században.[7]
Wallace katonai pályafutása felölelte a Mexikói–amerikai háborút és az amerikai polgárháborút. Felkérték Indiana állam hadsereg-felügyelőjének és a 11. indianai gyalogezred katonái parancsnokukká választották. Wallace vezérőrnagyi rangig emelkedett a polgárháborúban, részt vett Fort Donelson ostromában, a Shiloh-i csatában, és a Monocacy-i ütközetben. Tagja volt Abraham Lincoln meggyilkolása ügyében összeállított katonai ítélőszéknek, mely az összeesküvők felett, illetve Henry Wirz, az Andersonville-i hadifogolytábor parancsnokának ügyében ítélkezett.
Wallace 1865 novemberében leszerelt az Egyesült Államok hadseregétől, rövid ideig vezérőrnagyként szolgált a mexikói hadseregben, majd visszatért az Államokba. 1878-ban New Mexico territóriumának kormányzójává nevezték ki, majd 1881-en az Oszmán Birodalom nagykövete lett. Wallace a közszolgálattól indianai, Crawfordsville-i otthonába vonult vissza és írással foglalkozott egészen 1905-ös haláláig.