Ligur Lìguru, ligure | |
Beszélik | Olaszország, Franciaország, Monaco |
Terület | Liguria Szardínia: Carloforte és Calasetta Toszkána: Capraia Piemont: Novese és felső Tanaro Emilia-Romagna: felső Appennino piacentino Lombardia: Santa Margherita di Staffora és Brallo di Pregola Franciaország: Bonifacio és Nizzardo Monaco |
Beszélők száma | ~1,9 millió (becsült) fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád → itáliai ág → újlatin nyelvek → nyugati csoport → gallo–ibér nyelvek → galloromán nyelvek → galloitáliai csoport → ligur nyelv |
Írásrendszer | Latin ábécé |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Sehol |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | — |
ISO 639-2 | roa |
ISO 639-3 | lij |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lìguru, ligure témájú médiaállományokat. |
A ligur nyelv (saját elnevezése lìguru vagy lengua/léngoa ligure; nem tévesztendő össze az ókori itáliai liguri nyelvvel) nyelvjárások formájában élő újlatin nyelvváltozat, amelyet az olaszországi Liguriában, Franciaországban, Monacóban, valamint Szardínia délnyugati csücskében mintegy 1,9 millióan beszélnek, kétnyelvűségben a sztenderd olasszal, illetve a franciával. Legközelebbi rokonságban a többi galloitáliai dialektussal áll, főként az emilián–romanyol nyelvvel és a lombard nyelvjárásokkal. Hangtanilag a rétoromán dialektusokkal, az okcitánnal és a franciával, nyelvtanilag és szókincs tekintetében az olasszal mutat egyezéseket. Legjelentősebb nyelvjárása a genovai, melynek szabályozására 1970 óta működik az Académia Ligùstica do Brénno. Legtávolabbi dialektusa közé tartozik a monacói nyelv (Munegascu), amelyről megoszlanak a vélemények valóban lehet-e nyelvnek tekinteni a ligur mellett.