Ogre | |
Az ogre szó emberevő félóriást jelent az észak-európai mitológiában. A szó francia eredetű (kiejtése: ogr), feltehetően Orcusnak, az alvilág római istenének nevéből származik.[1] Egy másik magyarázat szerint a Hongrois (magyar) szóból ered.[2] Körülbelül a magyar népmesék óriásainak felelnek meg, csak butábbak és csúfabbak. Máshol, például a skandináv országokban megegyeznek a trollokkal.
Az ogre szó legtalálóbb magyarra ültetése az ogár, még kevésbé elterjedt mint az angol eredeti.[forrás?]
A tündérmesék ogréi szégyenlősek és gyávák, és a saját butaságuk által könnyű őket legyőzni. Képesek állatokká vagy tárgyakká változni (gyakran ezt a képességüket használja fel a hős, hogy csapdába ejtse vagy elpusztítsa őket), és saját kastélyokban vagy föld alatti barlangokban élnek. Nagy fejjel és hassal, izmos testtel és kevés hajjal és szakállal szokás őket ábrázolni.