Ozmium

76 rénium ← ozmium → irídium Ru ↑ Os ↓ Hs 76 Os Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	ozmium, Os, 76
Latin megnevezés	osmium
Elemi sorozat	átmenetifémek
Csoport, periódus, mező	8, 6, d
Megjelenés	ezüstös, kék árnyalat
Atomtömeg	190,23(3)  g/mol
Elektronszerkezet	[Xe] 4f14 5d6 6s2
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 32, 14, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	22,59 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	20 g/cm³
Olvadáspont	3306 K (3033 °C, 5491 °F)
Forráspont	5285 K (5012 °C, 9054 °F)
Olvadáshő${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}$	57,85 kJ/mol
Párolgáshő ${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}$	738 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 24,7 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 3160 3423 3751 4148 4638 5256
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	hexagonális
Oxidációs szám	8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0, −1, −2, −4 (enyhén savas oxid)
Elektronegativitás	2,2 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 840 kJ/mol
	2.: 1600 kJ/mol
Atomsugár	130 pm
Atomsugár (számított)	185 pm
Kovalens sugár	128 pm
Egyebek
Mágnesség	?
Elektromos ellenállás	(0 °C) 81,2 nΩ·m
Hővezetési tényező	(300 K) 87,6 W/(m·K)
Hőtágulási együttható	(25 °C) 5,1 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(20 °C) 4940 m/s
Nyírási modulus	222 GPa
Poisson-tényező	0,25
Mohs-keménység	7,0
Brinell-keménység	3920 HB
CAS-szám	7440-04-2
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az ozmium izotópjai izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás mód energia (MeV) termék 184Os 0,02% >5,6 E13 y α ? 180W 185Os mest. 93,6 d ε 1,013 185Re 186Os 1,58% >2,0 E15 y α 2,822 182W 187Os 1,6% Os stabil 111 neutronnal 188Os 13,3% Os stabil 112 neutronnal 189Os 16,1% Os stabil 113 neutronnal 190Os 24,6% Os stabil 114 neutronnal 191Os mest. 15,4 d β- 0,314 191Ir 192Os 41,0% Os stabil 116 neutronnal 193Os mest. 30,11 d β- 1,141 193Ir 194Os mest. 6 y β- 0,097 194Ir
Hivatkozások

Az ozmium egy kémiai elem, átmenetifém. A rendszáma 76, a vegyjele Os. A neve a „szag” görög osmé szóból ered, nyelvújításkori neve szagany.^[1] Ez az elem szúrós szagú, illékony oxidjára utal. Hét stabil izotópja van, 184–192 közötti tömegszámmal.

1. ↑ Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)