Pelycosauria | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő karbon – Késő perm | ||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
Csoportok | ||||||||||
Lásd a szövegben. | ||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pelycosauria témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pelycosauria témájú kategóriát. |
A Pelycosauria vagy pelycosaurusok (görög pelyx, azaz „csésze” és saurus, azaz „gyík”) a paleozoikum idő végén élt primitív emlősszerűek egy csoportja volt. Voltak köztük három méteres hosszúságúnál is nagyobbra növők, de legtöbb fajuk ennél kisebb termetű volt. Sok millió évig a szárazföldi állatok domináns csoportja volt. A késő karbon kor idején jelentek meg, virágkorukat a kora perm korban érték el és utolsó képviselőik a késő perm idején pusztultak ki.
A rendszertanban rendként sorolták be őket, de parafiletikus csoportot képeznek (azaz a csoport tartalmazza a legkésőbbi közös őst, de nem tartalmazza annak minden leszármazottját). A csoport nem tartalmazza az emlősök őseit, a közeli rokon Therapsidákat. A monofiletikus klád, amely felöleli a pelycosaurusokat és a Therapsidákat is, az Eupelycosauria nevet kapta. Ebben a felosztásban azok a pelycosaurusok, amelyeknek nem maradtak leszármazottaik, a Caseasauria klád. Az emlősökhöz a pelycosaurusok általában sok szempontból közel álltak, erre utalnak a szétvált fogak és a fejlődő kemény szájpadlás.
Legalább két pelycosaurus klád, az Edaphosauridae és a Sphenaconodontidae családok hátán egymástól függetlenül a meghosszabbodott csigolyákból és a köztük feszülő bőrből vitorlaszerű képződmény fejlődött ki. Ez vagy az állat hőszabályozását segítette, vagy/és az udvarlásban játszhatott szerepet. Pelycosaurus maradványokat főként Európában és Észak-Amerikában találtak, de késői, kis termetű képviselőik fosszíliái Oroszországban és Dél-Afrikában is előkerültek.
A viszonylag jól ismert pelycosaurusok közé tartoztak a Dimetrodon, Sphenacodon, Edaphosaurus és Ophiacodon nemek.