Puglia

Puglia (Apulia)
A Castel del Monte, „Apulia kőkoronája”
Puglia címere Puglia zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Rang	Régió
Székhely	Bari
Megyéi	Bari (BA) Barletta-Andria-Trani (BT) Brindisi (BR) Foggia (FG) Lecce (LE) Taranto (TA)
Kormányzó	Michele Emiliano (2015. június 1. – )
Népesség
Teljes népesség	4 029 053 fő (2019)[1]
Népsűrűség	211 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	19 358 km²
Időzóna	UTC+1
Puglia régió elhelyezkedése
Puglia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Puglia témájú médiaállományokat.

Puglia, régiesen Apulia (görögül Ἀπουλία ) olaszországi régió, székhelye Bari. Az Appennini-félsziget délkeleti részét foglalja el, az „olasz csizma sarkát”. Északon Molise, keleten az Adriai-tenger, délen a Jón-tenger, nyugaton pedig Basilicata és Campania határolja. Hozzá tartozik a Gargano-félsziget, az „olasz csizma sarkantyúja” is. Déli nyúlványa a Salentói-félsziget. Területét elsősorban alacsony, lapos felszínformák uralják: a régió északi része a mezőgazdaság számára kiválóan alkalmas síkvidék, míg központi és déli része a karsztformákban gazdag, alacsony mészkőfennsík.

A régészeti leletek tanúsága szerint a felső pleisztocén óta lakott vidék (altamurai ember). Az őskori civilizációk emlékei a salentói menhírek és dolmenek. A névadó illír eredetű japigok az i. e. 2. évezredben érkeztek erre a vidékre a dalmát partokról. I. e. 800–700 között a messzápok telepedtek le a Salento vidékén. Tőlük északra, az adriai partok mentén a peucetiusok, a régió északi részén pedig a daunusok éltek.

Itáliában az első görög alapítású városok között tartják számon Tarantót is. Miután a görögöknek sikerült a helyi népeket legyőzniük, Taranto lett Magna Graecia vezető és egyben leggazdagabb városa. Az i. e. 4. században a politikai helyzet ismét megváltozott azáltal, hogy a dél-itáliai törzsek erős szövetségesre találtak, az agresszíven terjeszkedő Rómára. Noha a pürrhoszi háborúk során a görögök jelentős sikereket értek el Rómával szemben, i. e. 272-ben Taranto elesett, és ezt követően a Római Birodalom fokozatosan kiterjesztette hatalmát az egész vidékre. A pun háborúk során a Hannibal vezette karthágói seregek dúlták fel a vidéket, majd i. e. 216-ban Cannae mellett megsemmisítették a római sereget.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a gótok, bizánciak, longobárdok, szaracénok versengtek a vidék feletti uralomért. A politikai helyzet a normann hódítások idején rendeződött, az Apuliai Hercegség megalapításával, majd beolvasztásával a Szicíliai Királyságba. A dél-itáliai normann hódítások jelentős változásokat hoztak a helyi építészetben is. Mivel Róma elkötelezett támogatói voltak az elfoglalt görög-bizánci területeken erőteljes latinizációba kezdtek, s ezért támogatták a nagyszabású egyházi építkezéseket. Az apuliai romanika kiemelkedő alkotása a 11. században épült San Nicola-bazilika, amely mintaképül szolgált a vidék nagy templomai számára.

A normannokat követő II. Frigyes uralkodásának idejében épült fel a Castel del Monte, amely a régió egyik jelképe, „Apulia kőkoronája”. A következő évszázadokban Puglia a királyság peremvidéke lett. A tenger felől állandósult a török fenyegetés. A vidéket a feudalizmus hagyományai szerint kisebb grófságokra és hercegségekre osztották. Az 1571-es lepantói csatát követően elmúlt a salentói partok állandó veszélyeztetettsége, és a tengeri kereskedelem is akadálymentesen megindulhatott. Ez kedvezett újabb nagyszabású építkezések elindításának és a leccei barokk kialakulásának.

1860-ban az egyesült Olasz Királyság része lett. Az általános országos fejlődés ellenére Puglia megmaradt elmaradott állapotában, amely a nemzeti egység létrejötte óta mint a „déli kérdés” egyik oldala szerepel a köztudatban, és változatlanul megoldatlan. Ennek megoldására irányuló felzárkóztatási programoknak köszönhetően született meg a Bari-Brindisi-Taranto háromszög, amelyen belül az ipari fejlesztés a szolgáltatások és az infrastruktúra kiépítésével párhuzamosan halad.

1. ↑ Italian National Institute of Statistics