Quenya | |
Kiejtés | [ˈkʷɛɲa] |
Alkotó | J. R. R. Tolkien |
Első kiadás dátuma | 1915–1973 |
Beszélik |
|
Terület | Valinor, Arnor, Gondor, Lórien stb. |
Színhelye és használata | Középfölde |
Nyelvcsalád | mesterséges nyelv művészi célú nyelv irodalmi mesterséges nyelv Arda nyelvei quendi eldarin quenya |
Írásrendszer | tengwar írás (van latin átírása) |
Forrásai | latin, görög, finnugor nyelvek |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | - |
ISO 639-2 | art |
ISO 639-3 | qya |
A Wikimédia Commons tartalmaz Quenya nyelv témájú médiaállományokat. |
A quenya (kiejtése [ˈkʷɛnja])[1] egy, J. R. R. Tolkien műveiben szereplő mesterséges nyelv, mely egyike a tündék által beszélt nyelveknek.
A regényfolyam által elmesélt magyarázat szerint a quenya nyelvet a Valinort elért nemestündék beszélték. A Noldák és Vanyák közös eldarin nevű nyelvéből alakult ki. A közös Eldarin pedig az ún. primitív quendi nyelvből fejlődött ki. A tündék három házából kettőben, a nolda és vanya házakban kissé eltérő, de alapjaiban megegyező quenya tájszólásokat beszéltek (a két dialektus neve: quenya [más néven noldorin quenya majd később, amikor követték Fëanort Ardára, száműzöttek quenyája], illetve vanyarin quenya [vagy quendya]).
A nyelvet később a valák is használták és részben egyesítették saját nyelvükkel. A valák sok elemet beemeltek saját nyelvükből a quenyába, ezekből sokat azonban inkább a vanyarin dialektusban, s nem a noldorinban találunk, valószínűleg azért, mert a valák sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a vanyákkal, mint a noldákkal.
A tündék harmadik házában, a telereknél, akik elérték Amant és megalapították ott Alqualondë-t, egy eltérő nyelvet – a(z) (Amanya) telerint – beszélték, mely azonban igen erősen hasonlít a quenyára. Eredetileg a vanyák, a noldák és a telerek is a közös eldarint beszélték. A quenya Tirionban, a telerin pedig Tol Eresseán alakult ki, még mielőtt Alqualondéba és Valinor partjaira költöztek volna. A telerin nyelvet néhányan a quenya dialektusának tartották. Ez az állítás nem helytálló, azonban megjegyzendő, hogy amikor a telerek végül eljutottak Valinorba, a telerin és a quenya valóban jelentősen keveredett egymással. Emellett az eredetük is közös. A két nyelv ezért nagyjából olyan közel áll egymáshoz, mint a spanyol és a portugál.
A Harmadkorra a quenya nyelv kihalt Középföldén: a legtöbb tünde sindarint beszélt, az emberek pedig legtöbben a nyugorit használták. A quenyát legfeljebb névadásnál és hivatalos írásokban használták, szertartásos nyelvvé vált, mint a latin a középkori Európában. Ezért Tolkien alkalmanként "tünde-latinnak" nevezte ezt a nyelvet.[2]
Tolkien elképzelt világában a quenyát általában Tengwákkal írták, bár korábban a Saratit használták erre a célra. Más írásrendszert is használtak a nyelv rögzítésére: Cirth rendszert is készítettek a quenyához. A valóságban sem ritka a Tengwar, de a latin ábécé használata itt sokkal gyakoribb.[3]
Nyelvtanát és hangtanát tekintve a quenya főleg finnugor és latin behatásokat mutat. Hangzókészlete eléggé kötött, hangzása kemény, de dallamos. Nyelvtanában érdekesen keverednek az indoeurópai és a finnugor nyelvekre jellemző jegyek (főnévi esetek, elöljárószavak, igei személy- és tárgyragok, birtokos jelek stb). Szókincse mintegy háromezer szót ölel fel, azonban mind nyelvtanában, mind az alapvető szókészletben vannak hiányosságok. Kreativitással azonban szép szövegek alkothatók a segítségével.[forrás?]