Szent Jeromos | |
Szent Jeromos tanulmányaiba mélyed Domenico Ghirlandaio festménye | |
egyházatya | |
Születése | |
340-es évek Stridon, Dalmatia és Pannonia határa | |
Halála | |
419. vagy 420. szeptember 30. (73–78 évesen) Betlehem | |
Tisztelete | |
Sírhely | Betlehem |
Ünnepnapja | Magyarországon szeptember 22. a világegyházban szeptember 30. |
Jelképei | oroszlán, feszület, koponya bíborosi kalap |
Védőszentje ennek | fordítóknak, könyvtárosoknak, levéltárosoknak, régészeknek |
Irodalmi munkássága | |
Fő művei | Vulgata (fordítás) Levelek |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Jeromos témájú médiaállományokat. |
Jeromos (teljes nevén latinul: Sophronius Eusebius Hieronymus (ógörögül: Ιερώνυμος) vagy egyháznevén Szent Jeromos, (Stridon, Dalmatia, 340-es évek – Betlehem, 419 vagy 420. szeptember 30.) a korai keresztény egyház teológusa, egyházatya. Ambrus, Hippói Ágoston és I. Gergely pápa mellett a negyedik késő antik egyháztanító. Az ortodox kereszténység is szentként ismeri el.[1]
Egy ideig remeteként élt, majd pap lett.[2] 383-ban I. Damáz pápa őt választotta a titkárának és felkérte, hogy fordítsa le latinra a négy evangéliumot. Amikor a pápa 384 decemberében meghalt, el kellett hagynia Rómát és Paula római nemesasszony társaságában visszatért Palesztinába. Itt 389 körül Betlehemben kolostort alapítottak. Élete utolsó 34 évében az Ó- és Újszövetség latin nyelvre való fordításának szentelte magát (→ Vulgata).
Bibliafordításán túl a keresztény erkölcsi életről szóló tanításairól volt ismert. Gyakran a nők életére összpontosított, és meghatározta, hogyan élje az életét egy Jézusnak magát átadó nő. Ez abból adódott, hogy szoros kapcsolatai voltak több népszerű női aszkétával, akik jómódú családból származtak.[3]