Szerb nyelv српски jeзик / srpski jezik | |
Beszélik | Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia, Románia, Magyarország stb. |
Terület | Délkelet-Európa, Balkán |
Beszélők száma | 8–9 millió[1] fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Balti-szláv nyelvek Szláv nyelvek déli csoport nyugati alcsoport Szerb nyelv |
Írásrendszer | Cirill írás és Latin írás |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Szerbia Bosznia-Hercegovina Montenegró Koszovó |
Gondozza | Одбор за стандардизацију српског језика |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | sr |
ISO 639-2 | srp (scc (B); visszavonva[2]) |
Országok, ahol a szerb hivatalos nyelv.
Országok, ahol elismert kisebbségi nyelv. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz српски jeзик / srpski jezik témájú médiaállományokat. |
A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstandnyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbaunyelv. A szerb hivatalos nyelv Szerbiában, Koszovóban, Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában. Szerb nemzeti kisebbségek beszélik Montenegróban, Horvátországban, Szlovéniában, Észak-Macedóniában, Romániában és Magyarországon. Nagyszámú szerb ajkú kivándorolt él Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is.