Szergej Pavlovics Koroljov | |
Szergej Koroljov az 1930-as évek második felében | |
Született | 1907. január 12. Zsitomir |
Elhunyt | 1966. január 14. (59 évesen) Moszkva |
Állampolgársága | szovjet[1][2][3] |
Nemzetisége | ukrán |
Házastársa | Kseniia Vintsentini |
Gyermekei | gyermek: Natalii︠a︡ Koroleva |
Szülei | Maria Moskalenko Pavel Korolev |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | igazgató (1946–, Központi Gépgyártási Tudományos Kutatóintézet) |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | |
Sírhelye | Temető a Kreml falánál |
Szergej Pavlovics Koroljov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Pavlovics Koroljov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szergej Pavlovics Koroljov (oroszul: Сергей Павлович Королёв, ukránul: Сергій Павлович Корольов; Zsitomir, 1907. január 12. – Moszkva, 1966. január 14.[6]) ukrán nemzetiségű szovjet mérnök, rakétatervező. A Szovjetunió rakétafejlesztéseinek egyik fő irányítója, a Szputnyik–1, a világ első műholdjának és a Vosztok–1, a világ első űrhajósát szállító űrhajójának felbocsátásával írta be a nevét a történelembe. A szovjet rakéta- és űrprogramok első vezetőjeként rendkívül sikeres mérnök – nem annyira repülési- vagy rakétaszakértőként, mint inkább szervezőzseniként juttatta hazáját vezető pozícióba az űrkutatásában és az űrversenyben. Munkáját a legteljesebb titoktartás övezte, olyannyira, hogy haláláig még a nevét sem tudhatta a világ, csak „Főkonstruktőr” néven említették a szovjet publikációk.
Koroljov a sztálini terror áldozataként megjárta a Gulágot is, ami nagy mértékben járult hozzá korai halálához.