Szfalerit

Szfalerit
Szfalerit Kapnikbányáról (Románia)
Általános adatok
Kémiai név	cink-szulfid
Képlet	ZnS
Kristályrendszer	köbös
Kristályosztály	hexakisztetraéderes
Tércsoport	F43m
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Szulfid- és rokon ásványok
Alosztály	1:1 típusú fém-szulfidok és rokonaik
Csoport	Szfaleritcsoport
Azonosítás
Megjelenés	rombdodekaéder, tetraéder, vaskos, tömeges
Szín	színtelen, sárga, szürkésbarna, vörös, fekete
Porszín	világosbarna
Fény	gyanta, gyémánt
Átlátszóság	gyengén áttetsző vagy opak
Törésmutató	2,369
Keménység	3,5-4
Hasadás	kitűnő, a rombdodekaéder szerinti
Törés	kagylós
Rugalmasság	rideg
Oldhatóság	salétromsavban kénkiválás mellett oldódik
Sűrűség	3,9–4,2 g/cm³
Különleges tulajdonság	piroelektromos, lehet triboluminenszcens és fluoreszcens
A Wikimédia Commons tartalmaz Szfalerit témájú médiaállományokat.

A szfalerit (cink-vas-szulfid) cinktartalmú szabályos kristályrendszerű a II. Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül az önálló szfaleritcsoport ásványegyüttes tagja. 12 lapból álló rombdodekaéder és a tetraéderes kristályforma a jellemző előfordulása. Vaskos, tömeges kifejlődése is gyakori. Színe a vastartalom növekedésével sötétebbé válik. A 20%-ot meghaladó vastartalom esetén az elnevezése: marmatit. A legfontosabb cinkércásvány. A kadmium (Cd), gallium (Ga) és indium (In) kinyerése is gyakran szfaleritből történik, mert nyomelemként tartalmazza ezeket az elemeket is.

Neve a görög szfalerosz (σφαλερὀς = csaló) szóból származik, ugyanis hasonlít a galenithez, de ólmot nem lehet belőle előállítani.^[1]

A 2018-as év ásványa címre jelölték, a fluorit és a kalcit mellett. A címet a fluorit nyerte el.

1. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 132. o. ISBN 963 8334 96 7