Az unitarizmus vagy unitarianizmus vagy másképp unitárius vallás részben egy szentháromsági istenképet elutasító teológiai irányzat (antitrinitarizmus), továbbá egy olyan vallási mozgalom, amely ebből a felfogásból alakult ki.[1] Jóllehet az unitarizmusnak számos előzménye van, az újkori irányzat megszületését rendszerint a spanyol Szervét Mihályhoz (Miguel Servet), az itáliai Sozzinikhez (Lelio Sozzini, Fausto Sozzini), illetve régiónkban az erdélyi Dávid Ferenchez szokás kapcsolni.
A keresztény (biblikus) unitáriusok nézete szerint Jézus nagy ember és Isten prófétája volt, talán még természetfölötti lény is, de nem maga Isten.[2] Úgy vélik, hogy a Biblia és Jézus tanításai nem sugallják egy hármas osztatú Isten létezését, és nem hisznek Jézus istenségében. Ezen kívül elutasítanak számos más keresztény tant is, beleértve az eredendő bűnt,[3] az eleve elrendelést,[4] és a Biblia tévedhetetlenségét.[5] A keresztény unitárius nézeteket a katolicizmus eretnekségnek, a protestáns egyházak zöme a reformáció vadhajtásának tekinti, gyakran kétségbe vonva annak keresztény jellegét is.
Míg az unitarizmus eredetileg csak keresztény irányzat volt, annak egy része (főleg az angol nyelvterületen) a 19. század végétől megnyílt más vallási és filozófiai áramlatok előtt. Az unitárius vallási mozgalom ma olyan közösségekből áll, amelyek kifejezetten nyitottak az ateista és az agnosztikus gondolkodásúak felé is. Egyes közösségeik panteista vagy deista nézeteket képviselnek. A nézeteltérések ellenére a legtöbb unitárius közösség képviselteti magát egy nemzetközi szervezetben, az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsában (ICUU: International Council of Unitarians and Universalists). Egy dolog közös ezekben a különböző unitárius közösségekben, hogy a „lelkiismereti szabadságot és a független gondolkodást a hit kérdéseiben” a vallási dogmák fölé helyezik.[6]