Hipoklorit

Hipoklorit
IUPAC-név	Hipoklorit
Szabályos név	Klorát(I)
Más nevek	Klóroxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	14380-61-1
PubChem	61739
ChemSpider	55632
ChEBI	29222
SMILES [O-]Cl
InChI 1/ClO/c1-2/q-1
InChIKey	WQYVRQLZKVEZGA-UHFFFAOYSA-N
Gmelin	682
UNII	T5UM7HB19N
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A hipoklorit, más néven klóroxid anion, képlete ClO⁻. Számos kationnal alkot vegyületet, ezek a hipokloritok. Gyakoriak a nátrium- (háztartási fehérítő) és a kalcium-hipoklorit (a fehérítőpor összetevője, az úszómedencékhez használt „klór”).^[1] A Cl–O távolság a ClO⁻-ban 1,69 Å.^[2]

A név a hipoklórossav észtereire, vagyis kovalensen kötött ClO– csoportot tartalmazó szerves vegyületekre is utalhat, például a klórozószer terc-butil-hipokloritra.^[3]

A legtöbb hipokloritsó vizes oldatként használatos. Elsősorban fehérítésre, fertőtlenítésre és vízkezelésre használják. Ezenkívül klórozásra és oxidációra is használatosak.

1. ↑ Greenwood, Norman N., Earnshaw, Alan. Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann (1997). ISBN 0-08-037941-9 
2. ↑ (2021) „After 200 Years: The Structure of Bleach and Characterization of Hypohalite Ions by Single-Crystal X-Ray Diffraction”. Angew. Chem. Int. Ed. 60 (46), 24400–24405. o. DOI:10.1002/anie.202108843. PMID 34293249. 
3. ↑ Mintz, M. J. (1969). „t-Butyl hypochlorite”. Organic Syntheses 49, 9. o. DOI:10.15227/orgsyn.049.0009.