Nebettaui

Nebettaui
nb.t t3.wỉ
Előd Egyiptomi királyné Utód Meritamon XIX. dinasztia Henutmiré
Nebettaui a nagy Abu Szimbel-i templomban
Hieroglifa	Nebettaui
Apja	II. Ramszesz
Férje	II. Ramszesz
Sírja	QV60
A Wikimédia Commons tartalmaz Nebettaui témájú médiaállományokat.

Nebettaui („A Két Föld úrnője”) ókori egyiptomi hercegnő és királyné, II. Ramszesz ötödik lánya és később nagy királyi hitvese.^[1]

Nebettauinak szobra áll a nagyobbik Abu Szimbel-i templomban, de a kisebbikben, ami Nofertari királynénak épült, nem ábrázolják, így nem valószínű, hogy ő volt az anyja. A nagyobbik templomban szobra dél felől a második Ramszesz-kolosszus jobb lábánál áll, királynéi viseletben, kettős tollkoronával. A kolosszus bal lábánál Bintanath hercegnő szobra áll, elöl pedig Iszetnofret hercegnőé.

Bintanath és Meritamon után ő lehetett a harmadik lány, akit Ramszesz feleségül vett uralkodása vége felé, talán Meritamon halála után, aki anyja, Nofertari helyét vette át.^[2]

A Királynék völgye 60. számú sírban temették el.^[3] A sírt még az ókorban kirabolták, később keresztény kápolnának használták.^[4] A sír egyik jelenetében Nebettaui érdekes fejdíszt visel: keselyűkoronát ureusszal, rajta kördiadémmal, melyből virágok emelkednek ki. Ez a fejdísz Nebettauién kívül csak két ramesszida kori királyné, a QV51-be temetett Iszet és a QV52-be temetett Titi fején látható, egy korábbi változata pedig a XVIII. dinasztiabeli Szitamon hercegnő-királyné egyik ábrázolásán, ami arra utalhat, olyanokat illetett meg, akik hercegnőnek születtek és később királyné lett belőlük.^[5]

Címei: Nagy királyi hitves (ḥmt-nỉswt wr.t), Alsó- és Felső-Egyiptom asszonya (ḥnwt-šmˁw-mḥw), A Két Föld úrnője (nb.t-t3.wỉ), A király lánya (z3.t-nỉswt), A király szeretett, vér szerinti lánya (z3.t-nỉswt-n.t-ẖt=f mrỉỉ.t=f)^[6]

1. ↑ Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.172
2. ↑ Joyce Tyldesley: Ramszesz – Egyiptom legnagyobb fáraója (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 963-9437-28-X, p.223
3. ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.172
4. ↑ Tyldesley, op.cit., p.223
5. ↑ van Sicklen: A Ramesside Ostracon of Queen Isis; Journal of Near Eastern Studies 1974
6. ↑ Grajetzki, Wolfram. Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary. London: Golden House Publications (2005). ISBN 0-9547218-9-6 , p.69