Átírási segédlet | |
szaguk | |
Az MBC Dramia, számos történelmi film és sorozat forgatási helyszíne | |
ⓘ | |
Etimológia: | a jokszaguk (역사극, ), „történelmi dráma” szóból[2] |
Koreai átírás | |
Hangul | 사극 |
Handzsa | 史劇 |
McCune–Reischauer | sagŭk |
Átdolgozott | sageuk |
Yale | saguk |
A szaguk ( ) szó koreai nyelven a „történelmi drámákat” jelöli, legyen az hagyományos színmű, film vagy televíziós sorozat.[1][2] A nem koreai nyelvű irodalomban a szaguk ( ) szó leggyakrabban kifejezetten a filmeket és sorozatokat jelöli.[2][3][4]
1923-ban készült el az első történelmi filmnek tartott The Story of Chun-hyang, japán rendezésben, de az első koreai hangosfilm is történelmi film volt. A koreai filmgyártás fénykora az 1950-es évektől az 1980-as évekig tartott, ekkor számos szaguk ( ) is készült, mint például I Gjuhvan ( ) 1955-ös Cshunhjang ( )-adaptációja. Az 1960-as években a történelmi melodrámák voltak mérvadóak, valamint a harcművészeti filmek. Az 1970-es években a mozi hanyatlani kezdett, az 1980-as években pedig már annyira a televízió vette át a hatalmat, hogy a moziba erotikus történelmi filmekkel próbálták meg visszacsábítani a nézőket. Az 1990-es évekből Im Gvonthek ( ) filmjeit, valamint a The Legend of Gingko és a The Eternal Empire című filmeket lehet kiemelni. A 2000-es évektől a szaguk ( ) filmek ismét fénykorukat élik a mozikban, 2012 és 2015 között például öt olyan alkotást is vetítettek, amelyek nézőszáma meghaladta a tízmilliót. A valaha volt legsikeresebb koreai film is szaguk ( ): az Admirális – Aki legyőzte Japánt 17,6 millió eladott jeggyel zárt 2014-ben.
Az első televíziós sorozatot az állami KBS csatorna tűzte műsorra 1962-ben Kuktho malli ( ) címmel. Az 1960-as évek trendjével ellentétben az 1970-es években a drámai történelmi személyek helyett nemzeti hősöket ábrázoltak inkább, mint például I Szunsin ( ) vagy Szedzsong ( ) király. Az 1980-as évek legmeghatározóbb szaguk ( ) klasszikusa a Csoszonvangdzso 500 njon ( ) („Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt. Az 1990-es években bár számos minőségi történelmi sorozatot vetítettek, a hagyományos, palotaintrikákat bemutató alkotások nézettsége meg sem közelítette az új formátumú modern sorozatok nézettségét. A 2000-es években született meg a „fúziós szaguk ( )” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatok műfaját Koreában, olyan művekkel, mint a Ho Dzsun, a Tamo ( ) vagy A palota ékköve.
A legnépszerűbb témákat a koreai folklór egyes elemei, a híres, hírhedt vagy tragikus életű hercegek, királyok, a nemzeti hősök és a híres nők szolgáltatják mind a filmek, mind a televíziós sorozatok számára.