Szorbit

Szorbit
A D-szorbit molekula térbeli képe
IUPAC-név	(2R,3R,4S,5R)-hexán-1,2,3,4,5,6-hexol
Kémiai azonosítók
CAS-szám	50-70-4
PubChem	82170
MeSH	Sorbitol
ATC kód	A06AD18, A06AG07 B05CX02 V04CC01
Gyógyszer szabadnév	sorbitol
SMILES OCC(O)C(O)C(O)C(O)CO
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C6H14O6
Moláris tömeg	182,17 g/mol
Sűrűség	0,68 g/cm³
Olvadáspont	95 °C
Forráspont	296 °C
Oldhatóság (vízben)	2350 g/l (25 °C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás	nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok	(nincs)[1]
S mondatok	(nincs)[1]
Lobbanáspont	> 100 °C[1]
Öngyulladási hőmérséklet	420 °C[1]
LD50	15900 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szorbit (a latin sorbus, sorb- ’berkenye’ + -it ’cukoralkoholok jelölésére szolgáló végződés’^[2] összetétele) vagy glucit (az ógörög γλεῦκος gleykos ’édes bor’ + -it ’cukoralkoholok jelölésére szolgáló végződés’ összetétele) a cukoralkoholok közé tartozó vegyület, a szervezetben lassan bomlik le. A glükóz redukciójával keletkezik, amikor annak aldehidcsoportja hidroxilcsoporttá alakul.

1. ↑ ^{a b c d e f g} A szorbit vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 30. (JavaScript szükséges) (angolul)
2. ↑ A szénhidrátok nevezéktana. [2019. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 3.)