A masztaba arab szó (eredeti változata مسطبة [masṭaba] vagy مصطبة [maṣṭaba]), eredeti jelentése: [főként fal mellé állított] kőpad, ülésre szolgáló kőemelvény.[1][2] Ókori neve nem ismert. Az ókori Egyiptom építészetének egyik sírtípusa. A protodinasztikus kortól királysír, az Óbirodalom idején előkelők számára épült. Egyes térségekben még a Középbirodalom korában is alkalmazták, majd az Újbirodalom korában núbiai előkelők temetkeztek masztabába.
Rézsűs falú, vályogtéglából vagy kőből épült sírépítmény, amelynek korai változataiban csak föld alatti kamrák voltak, majd maga a felépítmény vált kamrázottá, a késő óbirodalmi előkelő sírok egyenesen palotákra hasonlítanak. A kamrákban voltak a szarkofágok és a halott számára készült ajándékok.
Bejáratuk keletre nyílt. Az ajtónál két sztélé állt. Az építményt kamrákra tagolták; ezek falait téglával, később kővel borították.[3]
Valószínűleg minden uralkodói masztabához tartozott egy halotti palota is a sírtól keletre.[4]
A legnagyobb nem királyi masztaba Ptahsepszesz vezíré volt.